378. VÉDÕK ASZTALA

Abban az egyetlen teremben, hova a törvényszéki palota balesete óta az egész bûnügyi igazságszolgáltatás szorult, igen modern elrendezése van minden bútordarabnak, de leg­elsõbben az asztaloknak. Az asztalok patkó alakban támogatják ugyanis egymást. A patkó közepén a legmagasabb elnöki asztal, jobbra és balra a bírák asztalai. Bal oldalon, illetve az elnöktõl jobbra az esetleges tolmácsra vár a következõ asztal. A patkó végén, mely az ostor vége is szegény vádlottnak, az egyformán szigorú arcú ügyészek ülnek. A jobb oldali patkóhajtásnál a jegyzõi asztal kapott helyet, aztán a védõk asztala jön. Itt megtörik a patkó. Az újságírók asztala már külön áll. - Ennek nincs nevezetessége semmi. De annál több van a védõi asztalnak, a Rádl Ödönök, Várady Zsigmondok nagy csatáinak ez a színhelye, ez a máskülönben olyan szürke, igénytelen asztal.

Lapját szürke, többrétû papír födi. Rajta tintatartó s tollak állanak. A jegyzetekre a védõ urak hoznak papírt magukkal. Ha pedig nem hoznak, ott a szürke papírfedõ, melyrõl tulajdon­képpen most az ének szól. Ilyen berovátkált, tarka asztalborítót ritkán lehet látni. Nincs olyan kriminális fiskális, akinek manu propriáit itt meg nem lehet lelni. Cikornyás névaláírások, értelmetlen szavak, kihúzások, latin idézetek, sõt mûvészi becsre éppen nem számító rajzmerényletek ékítik a szürke papirost.

A papír közepén kuszált, nagy betûkkel két szó díszeleg:

Volt üzlete!

A Várady Zsigmond kézírása. Valamelyik kereskedõ gyámoltjára értõdött. Körül van írva alig silabizálható gyorsírással.

Általában Várady Zsigmond dr. keze hagyott a papíron legtöbb emléket.

Egyik sarkában a papírnak díszeleg valamelyik fiskálisnak következõ elmés váriálása:

Benedek Bekened Beneked Bedenek

Egy szégyenlõs kollégája az ügyvédi kar reputációja érdekében áthúzogatta, alig lehet elolvasni.

Dési Géza dr. kalligrafikus vonásait is nem egy helyütt lehet látni. Õ azonban inkább tintafestésekkel szórakozik az unalmas kihallgatások alatt.

Egy ifjú és bohó ügyvédbojtár verset írt, kétsorost, de nagyon rosszat. Oda is írta alá valaki:

Szégyellje magát!

Egy más helyen nagy tintapecsét közepén át van szúrva a papiroslap, mintha a tollát vágta volna bele valaki. Ez alighanem Friedländer Samu volt. Az õ temperamentumára vall.

Valamelyik fiskális a védbeszédét is itt akarta megfogalmazni. Ennyit le is írt:

Tekintetes törvényszék, a vádhatóság igen tisztelt képviselõje…

Itt megakadhatott a beszéd. Utána más kéz írta:

Hombár Mihály köz- és váltóügyvéd.

És még sok-sok elmés és elmétlen irka-firka, valamennyi bizonysága annak, hogy a védõ urak néha unatkoznak, és hogy nemcsak beszélni szeretnek. De lehet ilyen[en] jegyezni. Csak egyen nem: az újságírókén. Õk annyit írnak másutt, hogy itt még azt is restek feljegyezni, ami feljegyzésre érdemes…

Szabadság 1901. március 15.

Dyb.