|
Hiszen
annyi dal szólott már róla: a dal királynõjérõl… Akik ma megremegtek a
szívükben rég szunnyadó húrok megérintésétõl, mind azt vallották, hogy a királynõ a régi királynõ. Hiszen nem is
szabad a dalnak elhallgatni, a dal királynõjének elhervadni…
Mondják,
hogy a dal hangja megkopott egy kissé. Csengõ virágaira ráereszkedni készül a
tündérmesék fátyola. Nem igaz, nem hisszük. A szkeptikus gyomorbajosok
eltévesztették a dolgot. Barbi Alice-ból Wolf-Stommersee báróné lett, de a
királynõ… az királynõ maradt.
Ma
jutott egészen eszünkbe a poéta semmisége, az egyszerû dal némasága, sivársága…
A dal Múzsát kíván ma is, miként a pogányok sugaras-szép korszakában, s a dal
dallá csak múzsaajkakon válik.
…Mit
írjunk mi még egyebet Barbi Alice-ról?… Elmondták már, hogy õ hang nélkül is a
dal Múzsája volna. Elmondták, hogy õ a báj, a graciozitás, a poézis… A szent
szívû Schubert Erlkönigje, kit nem gyõzött meg ma errõl? Az õ megfejthetetlen
varázsú, igézetes, melankolikus poézisát ki nem érezte szívébe lehelni?…
Még
azt, hogy Tarnay Alajos, ki a mûvésznõ énekszámait kísérte, méltó volt erre az
igazi kitüntetésre, s hogy olyan eksztázisban tapsoltak ma is Barbi Alice-nek,
mint mindenütt a dalt megértõ világon…
*
Ami
e csillag után jön, választassék külön.
Hálát
érzünk a nõegylet iránt az est élvezetéért. Azért csak, hogy Barbi Alice-t
meghallgattuk. Ami ezután a hálanyilvánítás után jön: kriminális dolog. - A
rendezõség csupa anyagi célokból annyi számozatlan jegyet adott el, amennyit
csak eladni tudott. A közönség egymás hátán tolongott. A Sas utálatos terme
gõzfürdõ volt. Nagyon elõkelõ, jegyeiket elõre megváltó hölgyek az ajtók elõtt
álltak.
Szörnyû
áldozatot kért a ma esti élvezetért a hangverseny rendezõsége. Gyengébb
idegzetûek tíz percnél tovább nem bírtak a teremben lenni. Pedig a melléktermek
is tömve voltak. Úgy hallottuk, ezerötszáz forint tiszta hasznot hajtott a
hangverseny. Az erkölcsi passzívákkal ez nem ér föl - határozottan állítjuk.
Ami pedig a hangverseny végén a ruhatárnál lefolyt: az már a rendõri krónikába
tartozik.
A
hangverseny után tánc is volt különben.
Szabadság 1901.
március 17.
ae.
|