|
-
Lojális, gavalléros kötelességet is teljesítünk akkor, mikor egy bájos, sokak
szerint legbájosabb, fiatal színésznõ búcsúzkodásáról írunk néhány szíves sort.
Batizfalvy kisasszonyt értjük, kinek alighanem mi voltunk ez évben a
legszigorúbb kritikusai. A búcsúzkodásnak akarunk õszintébb színt adni, mikor
kimondjuk, hogy ennek a kemény szigorúságnak fõképpen egy és nem mibennünk rejlõ oka volt. Batizfalvy
Gizella a fiatalság és vágyak álmaival és céljaival jött ide. A fiatal álmokat
hamar valóságnak hisszük. Így járt talán Batizfalvy Gizella is, aki
körülrajongott fiatalságával, szépségével, valóságnak hitt álmaival mint kész mûvésznõ állt elõ, s mint ilyen
provokálta a kritikamondást. Tévedés volt ez, az erõtõl duzzadó fiatal
tehetségek tévedése. De ezt a tévedést megcáfolni, az álmokat - ha a
legdurvábban kell is - szétszaggatni, az igazságot megmondani nekünk
kötelességünk. Megtettük, és eredménnyel tettük meg. A kegyetlen igazság talán
sebzett, de gyógyított is. Batizfalvy Gizella álmait a komoly ambíció, vágyait
a komoly munka váltotta fel, s emlékezetes színházi afférja óta azon az úton
van, hogy a tehetségéhez fûzött reményeket beváltsa. Mi is kezdünk ebben hinni.
S hisszük, hogy ezt az elismerést éppen mitõlünk veheti legszívesebben
Batizfalvy Gizella. Tisztelõinek aligha lesz alkalmuk már nagy szerepben látni
s búcsúzni tõle. De hát ez a búcsú úgyis csak formalitás volna. Viszontlátjuk
még Batizfalvy Gizellát tehetségében kiforrva, mûvészetében megerõsödve. Ezt a
viszontlátást mi is óhajtjuk, mi,
akik az õ szigorú bírálói voltunk, s akik e nehány sorral tartoztunk neki, a
nemsokára búcsúzónak.
Szabadság 1901.
március 28.
(ae.)
|