|
A
feltámadás ünnepének szokták nevezni, pedig voltaképpen az élet és igazság ünnepe.
Akik
pedig kissé cinikus filozófiával szabják meg a jelentõségét, így szólnak: a
húsvét is csak azt bizonyítja, hogy a Messiásoknak meg kell halniok a
feltámadásért. De azért csak az élet ünnepe a húsvét, s az igazságé is. Mert az
élet mégiscsak valóság, igazság…
Mikor
így rügyezõ, sugaras tavaszkor eljön, az emberiség mindig hozsannával fogadja.
A
korok pedig néha közel, néha nagyon távol vannak hû megértésétõl, s ilyenkor
más és nem az igazság ünnepel.
De
akik igyekeznek megérteni saját koruk hangulatát, azok számára mindig ad
gondolkozásra alkalmat a húsvét, e nagy szimbólum, e vigasztalást nyújtó nagy
ünnep.
E
pillanatban úgy érezzük, hogy e kor hangulata távol, nagyon távol van a húsvét
megértésétõl.
…Eszünkbe
jutnak a Rajna-parti vérnapok. Mikor fanatikus csordák nagypéntek napján
mészárlással akarták megbosszulni a Messiást, s hogy gõzölgõ zsidóvér festette
a vizet, melynek partjain két nap múlva tömjénfüstös templomokban zúgott a
hozsánna, hogy feltámadt az Igazság s az Élet!…
Ez
a vad hangulat volt talán minden kor oly hangulatai között legméltatlanabb az
élet nagy emberi ünnepéhez.
…De
vajon méltóbb-e a mienk, melynek durva hangulatából olyan keveseknek sikerül
magukat kivájniok.
A
tömegek mozdulnak meg ismét, mint egykor. A fanatizálható, az elvadítható
tömegek.
Ne
üljünk föl a közönséges zászlóbontásoknak.
Egy
nagy, feltartózhatlan erupció elõtt állunk. Elõzõ korok hibái, tévedései
készülnek önmagukat megbosszulni. A messiási tanításokat hant borítja. Talán
nem újulhatnak meg már a Rajna-parti vérnapok. A hugenottákéi sem. De az
emberiségre nagy csapások várnak. Sok könnyet, sok vért szomjaz még a föld…
…Az
élet és igazság ünnepén bocsáttassék meg nekünk, hogy eljövendõ nagy
szomorúságok árnyképeit látjuk.
Nekünk
fáj legjobban, hogy ünnepen ilyen tépõ gondok szállnak reánk!
-
…Ünnepeljen azonban mindenki ép örömmel, önhite szerint. Zengjen az élet
hozsannája: feltámadunk!…
Szabadság 1901.
április 7.
ae.
|