Ájtatos
hívõk ájtatosságát nem zavarta a színház világi lármája. Egész nagyhéten szürke
homály födte a díszes múzsatemplomot. Bezárt ajtai úgy esténként szinte
beleszomorkodtak az utcai lámpafénybe. Az új utcán, melyet olyan mozgalmassá
tett a színház, ismét kihalt az élet. Még a bodegai borozó vendég is csak
osonva járt-kelt a tájon.
Az
igazságnak tartozunk megírni, hogy valami nagy fájdalmat nem keltett nagyon
sokunkban ez a síri csendesség. Szinte úgy hatott reánk a nagyhét színházi
csendje, mint a ligeti járókelõre a csinnadratták, verklik elnémulása. Az
egymást érõ kudarcok, friss lármák után már az idegeinknek is szüksége volt
erre a kis jólesõ pauzára.
Aztán
meg élt bennünk a húsvét hangulata. Majd csak lesz egy kis feltámadás. A
bûnbánás hete gyümölcsözni fog. Erõt nyer az erõtlenség, tanulságokat a
csökönyösség, bizalmat a szkepticizmus. Majd jön a megváltással Székely Irén s
a többi…
Elmúlt
az ünnep, esténként fényben ragyog a színház, és mi úgy hisszük - mert olyan
nemes és szép dolog hinni -, hogy a húsvét megváltást hozott…
Azok
neveit persze még ma sem tudjuk, akik a messiási feladatra törtek és törnek.
Idegen ember, kultúrvárosból való, el se hinné nekünk, hogy virágvasárnap után
tíz nappal még nem tudjuk, hivatalosan még nem adták tudomásunkra, hogy kik a
nagyváradi színtársulat tagjai. Betegre nevethetnõk ezen magunkat, ha a dolog
nem volna siralmasan szomorú s legtöbbet mondó s minden vádnak koronatanúsága a
nagyváradi állandó színészség elsõ szezonával szemben.
Ha
minden kötelességét híven teljesítette, s az egyet mulasztotta csak el a
színügyi bizottság: a tagok névsorának bekérését, már helyrehozhatatlan bûnt
követett el. Higgadtan mondjuk ki, hogy ilyen abnormális állapot egyetlen magát
kultúrvárosnak tartó helyen sem fordulhat elõ…
Hozzák
azt helyre, akiket érdekel. Mi számoljunk be az új szezon elsõ eseményeirõl,
melyek valamelyes hitet adtak nekünk.
Mindenképpen,
még kronologikus rend szerint is Székely Irénrõl kell elõször írnunk.
Szerzõdtetésének történetét ismerjük. Az egész nagyváradi közönség szokatlanul
egyhangú óhajtása volt ez. Minket, kik a kisasszonyt csak nagyon kitûnõ mûvészi
nevérõl ismertük, valóságos csodálattal töltött el az az entuziázmus, amivel
itt róla mindenki beszélt s az a hit, mely az õ eljövetelétõl várta a színházi
élet minden sivárságát eltüntetõ színt és életet. Csak egyszer hallottuk, s már
megértjük ezt a még Nagyváradon is szokatlanul meleg, általános vélekedést.
Székely Irénnél aligha van szebb hangú magyar mûvésznõ. A vidéken pedig még
csak hozzá hasonlítható sincs. Erõs, tömör, varázsos, érzéki ez a hang.
Elõadása pedig a legegyszerûbb, legtermészetesebb. Nem hanggimnasztika, nem
okvetlen ragyogás, hanem tiszta, poétikus kifejezése az érzéseknek. Még
iskolája is a legtökéletesebb éppen az egyszerûség, a természetesség által.
Ereje pedig valami definiálhatlan varázs, melegítõ rezgés, mely minden
érzékünket megragadja. Nagyváradon tudják Székely Irénrõl, hogy elõször drámai
mûvésznõ akart lenni. Felesleges hát szólni arról, hogy játékmûvészete is
milyen befejezett. Alakja megnyerõ színpadi alak. A hatás céljáért semminemû
operett-raffinériára szüksége nincs. Vasárnap este a Cigánybáróban lépett fel
elõször. Egyetlen eladható jegy nem maradt a pénztárban. Mikor a színen
meglelent, kitört a taps, az éljenzés. Az ováció percekig tartott. Közben a
zsinórpadlásról virágcsokrokat eresztgettek le. Ez az ováció tartott egész
estén. Elsõ, egy kevés meghatottságot is eláruló énekszáma után ismét percekig
tartó taps, Szaffijánál alig van tökéletesebb. Partnereibe, az egész
környezetbe lelket, kedvet öntött. Perényi még nem volt soha úgy diszponálva,
mint a címszerepben ez estén. Füredit, kit utólag szerzõdtetett csak a színház
vezetõsége, szeretettel tapsolták egész este. Székely Anna méltó volt Székely
Irénhez, s ennél nem kell több dicséret. Lányi Edit, Pintér, Bérczi kiválóan
jók. Bércziné Horvát Irma s Deésyné tüzes, magyar táncát megújrázták. Az új
kórus, mely néhány jó erõvel lett gazdagabb - köztük egypár csinos és jóhangú
kardalosnõ s Vank Pista, egy igen használható segédszínész - némi érthetõ
ingadozástól eltekintve -, egész jól megállta helyét. Nem kevésbé az itt-ott
különben nagyon lármás zenekar. A zenekarban egy fiatal, szimpatikus,
egyenruhás férfi alakja tûnt fel, aki állva dirigálta a zenekart. Az új karmester
ez, Várady Aladár. Fiatal erejû és hevû, energikus, képzett, intelligens
muzsikus ember. Már egészen jónevû. Stephanidesen kívül - így mondják - nincs
jobb vidéki karmester nála. A közönség megtapsolta. Bizonyosan sokat javít az
elég rossz zenekaron is. Az elsõ este fõképpen Székely Irén jóvoltából teljes
sikert jelent.
Hétfõn,
tegnap, majdnem az elsõ estéjéhez hasonló érdeklõdés. Ámon Margit, az új
szubrett napja. Operettprimadonnai képességeit, melyek fõként a
táncoperettekben excellálnak, már múltkori vendégszereplése alkalmával nagy
sikerrel mutatta be. Tegnap az Ingyenélõk népszínmûvében lépett fel. Virágok s
tapsvihar fogadták. Egy kedves parasztleányka szerepét játszotta mindenkit
elragadó temperamentummal s kedvvel. Énekszámai is igen tetszettek. Az õ
szerzõdtetése is szerencsés akvizíciót jelent. - Mellette Pintér pompás
alakítása, Bérczi kitûnõ karikatúrája és P. Szép Olga erõs drámai mûvészete
keltettek nagy hatást.
Ügyesen
„ugrott be” L. Halász Anna a beteg Szohner Olga helyett egy nagy szerepbe, s
zajos derültséget keltettek - fõként a karzaton - a csengõ érc dalkör
bolondságai. Beváltotta a reménységet a második este is.
Sudermann
egyik mestermunkáját, a Pillangócsatát választotta a bemutatkozásra a
színtársulat új bonviván színésze: Pataky Béla. Pár évvel ezelõtt a kolozsvári
társulat tagja volt, s ismerõse a váradi közönségnek. Azóta a temesvári, budai
és debreceni színpadok nevelték s nevelték igazi mûvészemberré. Kiválóan
talentumos, intelligens színész nagy-nagy ambícióval, szerencsés külsõ
tulajdonságokkal s szorgalommal. Keszler szerepét játszotta. Az igen válogatott
elõkelõ közönség tapsokkal fogadta, s mindjárt az elsõ alakításával érdemessé
tette magát a bizalomfoglalóra. Orgánuma pompás, skálája változatosabb, mint
elõdjéé. Olcsó, kis hatásokra nem vadászik. Ábrázolása öntudatos, biztos.
Határozott nagy sikere volt. Talán öltözködni jobban tudott Balla, de
egyebekben okvetlenül el fogja feledtetni. És örömmel regisztráljuk, hogy
sikeres és szép volt a harmadik estéje is a szezonnak. A szereplõk vetélkedtek,
nemes ambícióval játszottak.
Szohner
Olgának alig volt olyan igazi sikere még, mint ma. Mégcsak Somogyiné is jó
volt. Szarvasi és Peterdi mai mûvészete a legelsõ színpadhoz méltó lett volna.
Szarvasi sohsem volt még melegebb és igazabb. P. Szép Olga, P. Tóváry Anna,
Erdélyi és Deésy a legjobbat nyújtották. Szokatlanul zavartalan nemes élvezetet
nyújtott.
Mi
pedig hitben megerõsödve várjuk az eljövendõket…
Szabadság 1901.
április 10.
|