Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Ady Endre
Ady Endre összes prózai muve. 2

IntraText CT - Text

  • 1. KÖTET ÚJSÁGCIKKEK 1897. szeptember 26.-1901. május 8.
    • 394. VISSZA: A TRÓNOKRA
Previous - Next

Click here to hide the links to concordance

394. VISSZA: A TRÓNOKRA

Alleluja ének, tömjénfüst szállja át a világot. A sírok felhányják halottaikat. Úgy dübörög az öreg föld, úgy kattognak a fölhányt koponyacsontok: nagy-szomorú ünnepre várnak a töprengõ, ijedõ lelkek, nagy-szomorú ünnepre, mely dicsõséges lészen mégis, hiszen feltámadásnak ünnepe leszen.

Kik a feltámadásra hívott halottak?… Messiások és latrok. Zúgni fognak a harsonák, bömbölni a füsttõl kába hivõk: sírjaikból kikelnek az összerombolt tekintélyek, s eljön majd a nagy éjféli óra, mikor a feltámadott halottak nagy robajjal törtetnek vissza, vissza: a trónokra.

Kell, hogy legyenek nagy élõ igazságok. Kell, hogy nem törvény nélkül mondta légyen ki amaz új római imperátor a németek birodalmában, hogy a tekintélyeket sírjaikból trónjaikra kell felhozni újra. Kell, hogy nem törvény nélkül változott meg légyen a tömegek lelke, mely áhítja a jármot ismét, mivel botorkálni mégiscsak a járomban könnyebb.

Az élõ törvények megdöbbentõ igazságai roskadnak reánk. Az élõ törvények hozták a forradalmak viharait. Az élõ törvények csinálták a szabad boldogtalanságot. Az élõ törvények kínálták meg az embereket önmagukkal. S az élõ törvények támasztják föl a halottakat.

A nagy misztériumok közül vágta magát egy-egy pillanatra - elénk.

Nem láthatunk tisztán tán e pillanat alatt sem. De a napok siralmas, komikus kicsiségei közt még ennyit sem látunk. Valamivé formálódott lelkünket itt is, ott is éri a korbács csapása. De az ütõ karokat nem látjuk. Vakok, figurák vagyunk az élet banális semmiségeinek közepette

Eljön hát a nagy éjféli óra. Sejdítjük, hogy eljön. Lesz föltámadása a tekintélyeknek.

Csodálatos. Élnek körültünk még sokan, kik állottak ama nagy vihar egy utolsó szárny­lendítésében. Elzúgott a vihar. Körültök a semmi tisztasága. A tisztaság tele szabad emberekkel, kik között az sem állott magasabban, ki lábát valamely ledöntött trónusnak vetheté. A tömegek összeforrott lelke volt az úr.

Mily csodálatos forgása az idõknek! Talán a vihar nem érkezett idejében. Talán hamarabb jött. Erõs lökés kellett a trónoknak, de ezt a lökést nem érezték meg egészen a trónok a tömegek lelkületében, mely csak egy nagy, bizsergetõ szabadsághangulatot kapott az úgy beleivódott másik világ: a tekintélyek világa helyett.

Mert a tömegek lelke még a vad csordából hozta magával a tekintélyeket. Már a vad csordában csatázott vele a másik nagy erõ: a szabadulás.

Századok órái faragták a jármot, s ha a messiások táplálták is a tömegek lelkében a szabadulás nagy ösztönét, az erõsebb mégiscsak a leigázó tekintély maradt.

Korán, úgy van, korán jött a vihar a tömegeknek. A villámlás fénye, a világosság volt elõbb kevés. A messiások nem bírtak a tekintélyekkel. Nem tudták õket elszakítani a tömegek lelkétõl, s nem tudtak bevilágítani abba, ami a vihar után jön.

Ezért kell föltámadniok minden tekintélyeknek. Ezért lesz halottak látogatása. Ezért éri a mi szabadulás hitében formálódott lelkünket nap nap után több korbács-csapás.

Halljátok a fórumok férfiainak szavát - a feltámadásról? Hirdetik bölcselkedõk, kegyes fõpapok, költõk és egyéb tömegvezetõk. Óh, mert kísérõ serege lesz az eljövendõ feltámadási processziónak.

De megijedni csak ijedõ, betegesen érzékeny lelkek fognak. A sötét tekintélyek föltámadása nem lehet valódi föltámadás. Szellemjárás lesz csak. Szellemjárás, mely az élõ törvények nagy igazságából fakad, de nem maga az igazság.

És ha elõttetek is fölvágódik egy pillanatra ez az egy az élet nagy misztériumai közül: ne váljatok kishitûekké.

A szabadulás hite nõni fog, a messiások szaporodni fognak. A vihar elõtt világosság fogja a viharutánra vetni fényét. A tömegek lelke a rövid szellemjárás után teljesen megérik a szabadulásra. És akkor már az éjféli egy órán visszaszállnak a szellemek. Egy tekintély marad csak: a tömegek lelke, mely küzd a jogos emberi boldogságért!…

Kiszállva az élet nevetséges kicsiségei, bús banalitásai közül, mikor egy pillanatra felvágódik e majdnem legnagyobb az élet misztériumai között: így gondolkozunk bátor hittel mi, s nézzük, egykedvûen nézzük ezt a nagy visszavonulást: vissza a trónokra

Szabadság 1901. április 20.

A. E.




Previous - Next

Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License