|
Irodalmi
afférokkal kezdõdött a hét. Ám ezek is csak afférok
voltak. Az irodalomnak kevés köze volt hozzájuk.
Jóslásunk
bevált. A mi irodalmi fiatalaink sokkal opportunusabbak, mint általában szoktak
lenni az irodalom fiatalai. Megalkuvó filozófiával statisztáltak az afférokhoz.
Ám
erre a filozófiára elsõsorban a generális jelenléte irodalmi társaságunk
közgyûlésén bírta rá a fiatalokat.
Kedves
dolog, ha nem is történt meg, a közgyûlésnek az az állítólagos kis epizódja,
mikor a generálist megkínálták egy ellenzéki szavazócédulával.
-
Már én csak a hivatalos listával, a többséggel fogok most is szavazni -
válaszolta volna a kedves bonmot szerint a generális…
*
Mindig
tud valamit, akar valamit mondani nekünk, az õ legodaadóbb híveinek a mi nagy
öreg emberünk.
A
kaszinói beszédével is felkeltette a lelkünk egész szeretetét.
Milyen
meleg, rajongó szavak tolmácsolták ezt a nagy szeretetet… A nagy érzések e nagy
megnyilatkozásában úgy véltük, hogy kikelt rámáiból, s megelevenedett a
legnagyobb magyar képe, s odaállott mellé, a galambõsz, nagy magyar államférfiú
mellé, s állottak egymás mellett szeretõ, meleg kézfogással…
*
Ha
majd elcsitul egy kissé a hevesen forró, még nagyon animális, ifjú vér, ha majd
rendszert kapnak a fiatal agyvelõk, ha majd megismerik a múlt tanulságait, ez a
kaszinó s a többi hozzá méltó fûzi, köti össze a jövõ társadalom kiválóit is.
Nem
látjuk mi igen tragikusnak - sokszor leírtuk is - a mi fiatal diákjaink csupa
tûzzel s energiával ûzött harcait. A fiatal erõk mindig csatáztak a
természetben.
Majd
megtanulják, hogy a magyar jellemben valóban van egy csöpp kis konzervatizmus.
De csökönyös vadság, korlátoltság nincs. Hiszen nem frázis az, hogy a magyarság
egész ezer éve a szabadságért küzdés volt. Hogy lehessen hát a szabadság
magyarja a sötétség szolgája. Ifjú harcoskodók, ti fogtok majd egyszer legjobban
mulatni ezen a nagy, nevetséges lehetetlenségen!…
*
Bum-bum!
A világ csodája jön! Ilyen nincs több, nem is lesz! Barnumék jönnek! Bailey úr
jön! A nagy piac két öles plakátjai elõtt állandóan tömegek állnak.
Egyik
kiváló mesterünk az újságírásban találó jellemzését adta Barnumék szédületes
reklámmûvészettel világot járó fehér sátorvárosának.
Barnumék
módszere amerikai. Jelszavuk: olyan lármát csinálni, hogy mindenki kíváncsi
legyen egyszer. Nagyváradon pedig
éppen csak egy elõadást tartanak…
*
És
ettõl az egytõl is fél Somogyi direktor. Siránkozik, hogy Barnumék
tönkreteszik. Lehetetlen. Egy
elõadással s az elõbb idézett jelszóval lehetetlen. Csak ne kövesse Somogyi is
a Barnumék üzleti jelszavát, s ne az legyen a célja, hogy egyszer mindenkit behúzzon nagy lármával. Mert hasonló fegyverek
mellett nem a kipróbált amerikaiak
húzzák a rövidebbet. Somogyi direktor pedig igen barnumi módon cselekedett
legutóbb a Herczeg darabjával is. Bizony ezt sem nézi meg a mi színházunkban
egyszernél többször senki.
Barnumék
kóklerek. Somogyiék mûvészek. Ha így van: nem árthatnak egymásnak. Mihelyt
Barnumék lesznek mûvészek vagy Somogyiék a kóklerek: már kész a baj. Ezen már a
belügyminiszter sem segíthetne…
Szabadság 1901.
április 21.
|