|
Vasárnap
délután munkaszünet van, tessék egy kis sétát tenni. Megmondjuk azt is, hogy
merre. Amerre mi ma jártunk.
Közeledik
a május. Zöldellõ és virágos fák csalják úgyis az embert. Tessék sétálni a
Schlauch-park, no meg az úgynevezett kanonok-sor felé.
A
kétfejû sas a püspöki székesegyházon ne botránkoztasson meg nagyon senkit. Ezt
a nyomorult kényszerûséget már úgy látszik, hogy düh nélkül kell tûrnünk.
De
nézzék meg a kanonok-sort, s gondolkozzanak…
Az
elõkelõ, feszengõ jómódról valló paloták redõnyei le vannak bocsátva. Lakosai a
legmihasznább, legingyenélõbb emberek. Aki dolgozik közülük, az nincs is itt.
Wolafka például dolgozik. De hogy? Felekezeti harcot, forradalmat szít a
kálvinista Rómában. Az a nagyváradi hájú, kövér pap, aki csupa erõ és vér és
fanatizmus, többet árt a magyar társadalomnak s a magyarságnak, mint kilencven
szocialista agitátor s ezer kétfejû sas. A többi is egytõl egyig, mert
hasztalanul vonják el ezer és ezer éhezõtõl a kenyeret.
Röviden:
ez a kanonok-sor.
Sétáljanak
aztán el bármely külvárosi részbe. De erõsítsék meg a szívüket. Mert nyomort,
bûnt és piszkot látnak. Meglátják, hogy mennyi nyomort lehetne enyhíteni, s
mennyi könnyet letörülni a kanonok pénzével.
Ha
ezt meglátják és átgondolják: eredményes volt a vasárnapi séta…
Nagyváradi Friss
Újság 1901. április 22.
|