|
(Gringoire újra -
Premier - Szép Galathea Székely Irénnel)
Igazán
tarka volt az este. Sok-sok színhangulat - hang és olyan valamik, amiket
eseményeknek hívnak színházi bennfentesek. Hogy e sokszínûségben a harmónia is
sok lett volna, az események igazán események, s a hangulatok zavartalanok: ez
már más kérdés. Mindenesetre egy este kapni a romantika csodaszép virágát,
Gringoire-t, egy méltóságos államtisztviselõ elsõ színpadi próbálkozásait s a
legszebb és legszebb [!] zenélõ szobrot. Ez az érdekesség megfogta a publikum
kíváncsiságát is. Telt háza volt a tarka estének. Gringoire újra feltálalását
kedves dologgal magyarázzák a fent már említett színházi bennfentesek. A fiú
legszebb diadalát akarta látni az édesanya.
S Nyárai Antal ma tán mûvészibb volt, mint valaha, hiszen édesanyjának
játszott. Balázs Olgát a darabban P. Tóvári Anna pótolta igen jól. Sajnos, E.
Kovács Mariskát ma sem pótolta senki…
Szohner
Antal várta legnehezebben a Banville meséje végét. Fent ült a városi páholyban,
s lent a közönség azon töprengett, mint érzi magát egy méltóságos úr színházi
lámpalázban. Huszárosan, az
egyfelvonásos s vígjátéknak keresztelt miniszteri tanácsosi darab. Mit is írjunk
róla? Jól játszották meg a színészek. A szerzõ leánya játszotta a darab nõi
szerepét. Mulatott a közönség, s kedves udvariassággal hívta egypárszor függöny
elé méltóságos s az irodalommal passzióból fraternizáló szerzõjét. S a darab?
Istenem, hát jobb, mint amilyennek vártuk. Szcenírozott tárcalevél, mely
valamelyik bácskai lap rovatában esetleg furorét keltett volna. Igaz, hogy
végighallgatása után nem tudjuk: voltaképpen mi közünk nekünk ehhez az egész
históriához. De vigasztaló, hogy a szereplõ alakok sem tudják, hogy kerültek õk
egymáshoz.
A
kis, logikátlan história voltaképpen megelégedett volna egy szellemes monológ
keretével is. A mese - ha ugyan mese - a katonatiszt, fõleg huszártiszt urak
világát mutatja nagyon üresnek, könnyelmûnek, felületesnek. Van egypár ügyes
ötlete, s dilettáns munkának beválik. A szereplõk közül, a darabocska lelke,
Peterdi (Marjay huszárezredes) igen jó volt. Kedves nagyon Szohner Olga, aki
virágokat kapott, s ügyes a Pataky hadnagya. De megelevenedett a mi zengõ, szép
szobrunk. A tarkaságokat aranysugár födte be. Galathea énekelt, Székely Irén,
ugye ne írjunk egyebet?… Nem, nem. Pygmalionok volnánk csak, ha kritikát
írnónk.
Szabadság 1901.
április 25.
|