|
Élt
a múlt század elején Párizsban két jó barát, nagyfejû, gyapjashajú mind a
kettõ, víg, könnyelmû mind a kettõ, író mind a kettõ. Közös volt a lakásuk,
közös a pénztárcájuk s közös számtalanszor - a barátnõjük is. A jóbarátokat
ezen a szent érzelmen kívül a vér is egymáshoz fûzte, apa és fiú valának õk, s
a sajátos viszony valószínûleg azért épült fel közöttük, mert a fiúnak nem volt
anyja. (Ez is a legritkább esetek közé tartozik, mert ha apja nincs is
mindenkinek - anyja feltétlenül.) Az apa - Dumas père - így beszéli el a fia világra
jövetelét.
-
Dolgom volt a Rue Lafayette-en. Bementem a házmesterhez, hogy letegyek ott egy
névjegyet. A házfelügyelõ nem volt odahaza, s egy édes, szõke asszony volt a
felesége. Alors: imígy született Dumas Sándor úr.
Dumas
fils tizennyolc esztendõs koráig rokonainál volt, akkor apjához került a
fõvárosba, s kezdõdött a különös, érdekes, kedves, de a spiszbürgerek elõtt
érthetetlen kettõs legényélet, melynek a Le père prodigue, a Nagyváradon tegnap
bemutatott Tékozló apa a naplója. Stilizál benne Dumas, de André éppen úgy õ
maga, mint A kaméliás hölgy Armandja. A tékozló apa 1859-ben készült, mikor
Dumas már korlátlan ura volt a színpadnak. - Szerkezetét, machéját tekintve a
Dumas legerõsebb darabjai mellé állíthatjuk a Tékozló apát, melynek majdnem olyan
ragyogó kelengyét adott Dumas, mint A nõk barátjának. Mot mot-t követ, miként a
régi írások iniciáléi, itt is ki van festve minden kezdõbetû, mégpedig
színarannyal. Istenem, mennyi elmésség, micsoda szellemi rakéták. S nemcsak a
tûzzel, de a tûzijátékkal is veszélyes játszani, meg is égette magát néhány
elõadó alaposan. Ami nem is csoda, s amit nem írunk a terhükre, hisz
Dumas-darabot még akkor is nehéz játszani, ha adják Bissont, Feydeau-t és
Valabrègue-et. Azonban úgy sem játszották A tékozló apát, ahogy egy francia
boulevard-bohózatot kell. Teljesen más hangnemben, mint például a katonabanda a
magyar népdalt. Ám azért nem haragszunk, egy Dumas-darabért megbocsátunk mindig
az Erdélyi-párnak, Deésynek és társaiknak. Csak P. Szép Olga, Peterdy és Nyárai
találták el olykor-olykor a Dumas stílusát.
Szabadság 1901.
április 26.
|