|
…Az
idõ, e szeszélyes dáma, többet beszéltet magáról, mint Freystädtler Flóra.
Mostanában pláne szeszélyesebb, áprilisibb volt egy hisztériás asszonynál.
Kacérkodott az északi sarkkal, az egyenlítõvel. Fagyot hozott és virágot,
nyarat és havat. Megdideregtetett, és lángra gyújtott…
Ez
az õrült szeszélyesség félhalálra kínzott sokakat. Õrült szeszélyességben
barátkoztak tavaszi ruha és prémes bunda is, virágos nyári kalap s vastag boa,
tél és nyár. Müller Salamon ma fagylaltot készíttetett, holnap már
beszõnyegelte az ablakokat. Mesés, szörnyû hírek érkeztek tutajos tótokról, kik
befagytak a Körös vizébe, mûvésznõkrõl, kik fagyosabbak, mint máskor, pénzemberekrõl,
kik zsebükön tartják most még jobban a kezüket, a szegény Janó drótostót
csizmáiról stb.
Hideg
volt a világ nagyon… E percben azonban itt a május. Négy nappal jött hamarabb.
Ragyog a világ és melegszik. Kis tervek szövõdnek bizonyos kirándulásokról a
Püspökfürdõbe, s nagy májusi barátkozásra rendezkedik be az ifjú és örökifjú
emberiség…
*
Április,
a szeszélyes golyhó, hozta divatba újra a színházat. És a színház nyitva marad
a szerelmes május alatt is. A bohó gondolatok jó része a kis cifra palota felé
fog szállani. Ifjúi álmatlanságok csendjében szálló sóhajok vádolni fogják
Székely Irént, Mary Haltont s a többi szépet. Mert a legbájosabb Mimóza aranyos
bájossága, lebilincselõ mûvészete fogja nemsokára ismét két estén beragyogni a
nagyváradi színházat. Sõt - úgy lehet - egy harmadikon is. Olyan tervek
szövõdnek, hogy a mûvésznõ egy hangversenyt is tart, nagy meglepetéseket
ígérõt, ha eljön …
*
És
ha már benne vagyunk a titkos tervek leleplezésében, mondjunk még el egyet. A
nyár folyamán, még tán június végén a régi Elektra-napok fölelevenítése készül.
Komjáthy János, a debreceniek mûvész-direktora, már régebben megígérte, hogy a
nyíregyházai nyári szezon végétõl átjön hozzánk, s bemutatja két estén Cyrano
de Bergeracot, melynél még pompásabb elõadásban nem került színre magyar vidéki
színpadon nemes stílû francia darab. Még csak terv ez, de bizonyára mindenki
óhajtja, hogy teljesüljön…
*
Na
dehát pompás kis színdarabot játszottak ám el tegnap a híres bonni egyetemen
is. Hogy is mondta a nagy beszélõ imperátor:
Természetesen
mindnyájuknak csak azt kívánhatom és mindenekelõtt önöknek, akik ma itt
összegyülekeztek: hogy életök estéjén épp oly szép életre pillanthassanak
vissza, mint õexcellenciája, nagyatyámnak hûséges szolgája, hogy ha majdan
nyugalomra hatják fejöket, önökrõl is el lehessen mondani: jámbor és hûséges szolgák voltak.
Halljátok,
mély tudományú, bölcs professzorai a bonni egyetemnek? Heuréka! A császár
feltalálta az emberi élet célját és boldogságát. Jámborul és hûségesen
szolgálni a császárt…
*
…Épületes
dolgok. De a mieink még épületesebbek. Elvégre a német császársághoz nincs
kötve, hogy képviselõje okvetlenül okos ember is legyen. De aki szellemi
vezetésre vállalkozik, az mégsem lehet tökfilkó!… Magyar újságírók támadják a
budapesti egyetem egy tudósát, mert megvan a maga vélekedése kicsi, szûk emberi
dolgokról… Hát itt tartunk már? A filozófia ismét ne legyen más, mint ancilla
theologiae?…
*
…Ragyogj,
májusi sugár, tüzesen ragyogj!
Muszáj
ez a kis biztatás. Ma már ráncigálni kell a világosságot.
Szabadság 1901.
április 28.
|