|
Jó
tíz esztendõig éltem abban a hitben, hogy az éjjeli muzsika már csak a sváb
falukban dívik, s e helyeken is nappal
adják.
Nem
könnyen törõdtem a dologba. Még nem is régen igen zokon esett nekem a romantika
kopása. Aztán beletörõdtem. Jogász koromban egynéhány magammal restaurálni
akartuk a szerenádot. Sikerült is egy esetben. Másodszor ránk ütöttek a
rendõrök, felírták a neveinket. A banda trógeréig mindannyiunkra úgy ránk sózták
éjjeli csendzavarásért a büntetést, hogy elment örökre a kedvünk a
romantika-mentéstõl.
Forogtak
az évek. Megsavanyodtam, megkoptam, megjózanodtam. Ekkor már utáltam minden
naivságot, az éjjelizenét is, amit különben is csak Degré Alajosból és társaiból
ismer a nagyvárosi ember.
És
Nagyváradon a legelsõ robotos éjjel, hazatérõben szerenádozókkal találkoztam.
Éjszakai mulatozástól fáradt ifjakkal s cigánybandával.
Az
éjszaka pedig, éjfél után valamivel, megmosolyogtatott egy szerenád. Valamelyik
utca torkában, alacsony ablakú ház elõtt mûködött a banda. Pár lépésre két
felhajtott felöltõjû ifjú. A sarkon pedig egy meghatott, falnak dõlt, ábrándozó
rendõr…
Kicsi
dolog az egész, itt, e helyen rendesen nagyobbakat ostromlunk. De mégis
csodálatos, hogy ez a már numerusra nézve is nagy város, levegõjével,
haladásával pedig valósággal nagy - mint õrzött s õrizhetett meg magában annyi
kisszerûséget, hogy ne mondjunk mucsaiságot, mely szót reánk használják elmés,
de valóban mucsaian elmés budapesti kollegáink.
Mert
naivabb, komikusabb valami alig van az éjjeli muzsikánál. Elsõsorban is a
cigánybanda csak olyan éjfél utánra nyúló magyar stílû lumpoláshoz illik.
Túlságosan
olümposzi élvezethez nem jut hát a minden bizonnyal jó ízlésû, imádott nõ, ki
hihetõleg nem is olyan mámoros, mint lumpolásból jövõ, szerelmes ifja. És én
azt se venném szívesen, ha legédesebb álmomból minden komoly ok nélkül
felzavarnának. Már bocsásson meg az én szerelmes ifjam, de van szalon,
hangverseny, színház, korzó és - nappal. Az ifjú úrnak pedig okvetlenül
ártalmas a szerenád. Esetleg érte marad fent, pezsgõvel csinál hangulatot,
utána pedig kedvet kap a folytatásra. De hát a szomszédok, kik végre is
nyugodtan akarnak azért aludni, mert X. ifjú úr szerint csak egy kislány van a
világon… És ezer és egy más ok…
Bocsássanak
meg nekem, de nem illik a naktmuzik a mi nagyvárosias vagy nagyvárosiaskodó -
mindegy - világunkba…
Istenem,
hisz mi annyi más módját tudjuk, mint értessük meg magunkat a szeretett nõvel.
És ezek közül egyik sem - legalább nem sokaknak - kellemetlen…
Szabadság 1901.
május 1.
ae.
|