|
Fáradt
a világ. Mintha valami hosszú, nagy pihenést akarna. Pár éve még éreztük a
zivatar nehéz, nyugtalanító levegõjét. Villámok is cikáztak. Születtek új eszmegyermekek.
Vívódtak az agyvelõk. Vészes, terhes fellegekként csoportosultak egymással
szemben a jövendõ korszakok forrongó eszméi. Már a legközönségesebb frázis volt
a mi korunk gondolkodóit a jövõ világ élesztõ gombáinak titulálni. Ím,
egyszerre csak elömlöttek a sûrû, vészes felhõk. Bágyadt és szürke lett a
világ. Elromlottak az élesztõgombák. Eljövendõ századok, várhattok egy új
erjesztésig!…
*
Milyen
csendes volt például az idei május…
Hûvös
volt és csendes. Szinte csak megszokásból állottak meg beköszöntésekor azok a
gondolatok, melyek még nem régen e napon eget és burzsoát vívtak. A fiatal
munkás kivasaltatta a piros nyakkendõjét. Budapesten egy kicsit sétatüntetett.
Nagyváradon már csak annyit konstatált, hogy szebb volt az idõ tavaly, s jó
volna Shakespeare úrral szólván, pénzt venni magunkhoz, ha volna honnan…
*
…
Hiába, csak ifjú korszakok csinálhatnak vihart. A mienket pedig a normalista
agyvelõ sem tarthatja annak. Annyira öreg már, hogy a bõraláfecskendezésekre
sem ficánkol. Fáradt, pihenni akar. Egyelõre semmi egyebet. Vár az újra, mely
félre fogja tolni - valamikor… Ez tetszik meg minden nyilvánulásában, de fõleg
mûvészetében, irodalmában. Ez a nagy fáradtság igen, mely hasonló a
hasisevõjéhez. - A nagy norvég, mikor már elért oda, hol a levegõ ritkasága
megvérzi a tüdõt, beleszaladt a ködbe, mert megtanulta, hogy az égig szállni
kissé bajos. Björnson is a nagy vállalkozások hiábavalóságát prédikálja. Fáradt
voltukban ott tartanak már a mi nagyjaink, ahol Aiszkhüloszék. Rábíznak majd
mindent a fátumra. Bajlódjék õ az
emberekkel…
*
Ugyanezt
bizonyítja az a nagy siker, amit most Bécsben Wolzogen Überbrettl társasága
arat. A megfinomodott brettli ez. Kisugározása a mi fáradt cinizmusunknak. Apró
kristályszemek ragyogása a divatjukat múlt nagy koncepciók helyett. A mi
életünk igazságainak tükröcskéi. Olyanfajtán különbözik a kothurnusos
színpadtól, mint egy Heine-dal az Iliásztól, mint Alphonse Allais, Catulle
Mendès és a többiek mûvészi apróságai a Flaubert vagy Balzac regényeitõl…
*
Überbrettli
társaság toborzását v ette tervbe egypár nagyváradi
fiatal író. A nyáron rendezne majd kéthetenként nyári deszkán elõadásokat.
Színésznõk, színészek, könnyû rímû poéták, írók s muzsikusok csinálnák ez
estéket. Egyfelvonásos paródiák, énekes dialógok, kuplék, helyi vonatkozású
egyéb apróságok volnának az überbrettli mûsorán. Szeretnõk, ha a mindenképpen
szép és új terv megvalósulhatna…
*
Az
egész színi szezon azt bizonyította, hogy a nagyváradi közönség páratlan a
magyar vidéken. Bizonyította azt is, hogy a hosszú vakációt nem szabad teljesen
erkölcstelen, durva zengerájoknak átengedni. Az a közönség, melyet a mi gyenge
társulatunk sem tudott a színháztól elidegeníteni, mely Mary Haltont öt zsúfolt
házzal nézte meg, melynek Szép Helénát egy szezonban ötször lehet elõadni, de
önálló ítéletmondással buktatta el a Brieux összemesterkélt darabját, s rossz
elõadásban is észrevette Ocskay brigadéros bámulatos, mesteri effektusait:
bizonyára megérti az überbrettli - hogy úgy mondjuk - filozófiáját is…
*
Haltonnak,
ki Nagyváradon Mária nevet kapott, ma este már Miskolc tapsol. A színház táján
nagy tervekrõl beszélnek. Híres vendégekrõl. Ellenben Barnum itt lesz
tizedikén, s csinál egy egynapos Amerikát. És különben hideg a május. Az
egynemû emberek ma sem szeretik jobban egymást, mint mindig. A kis botorságok
ma is sûrûen kergetõznek. A krónikaíró pedig, íme, ma is pesszimista volt, s ma
sem tudta másképp befejezni heti krónikáját, mint méla akkorddal…
Szabadság 1901.
május 5.
Dyb.
|