|
Amit
a helybeli gimnázium érdemes tanári kara már egy hóval elõbb tárgyalás alá
vett: a Szilágysomlyóra való kirándulás, íme beteljesedett. Minõ szívrepesve
várta a fiatalság és minõ szomorúsággal tekintett a csaknem mindig borús idõre.
Eljött
hát mégis a várva várt reggel, s az ég keleti része lassanként kezdett
kiderülni, s az elsõ napsugarak eloszlatták a borús kedélyeket a szorongó
szívekbõl.
Miután
az elõhírnököt elküldték a fontos üzenettel: „Megyünk!” - megindult a 100
tagból álló csapat Székely Ödön és Ujj Bálint tanárok vezetése mellett a
„Petõfi-induló” éneklésével a Wesselényi utcán végig s föl a Taplóson keresztül
Varsolcnak.
A fogadtatás
10
óra tájban ért a csapat Varsolc faluhoz, hol az útszéli csapszékben vidám
pihenõt tartottak. Csaknem egy órai pihenés után ismét felkerekedett a
fiatalság, hogy közelebb jusson kitûzött céljához. 11 órakor értek Perecseny
községhez, melynek végénél már várta a somlyaiak háromtagú küldöttsége, az
ottani atlétikai klub három biciklistája, s szíves szóváltás után a menet
tovább haladt.
12
óra 10 perckor értek be Sz.-Somlyóra, hol a város végén az ottani algimnázium
ifjúsága fogadta kitörõ örömmel a fiatal turistákat. Fogadtatás után a
várkertbe vonult a csapat, követve a helybeli fiatalságtól s a nagyszámú közönségtõl,
ahol az ismerkedés volt, és az igazgató szép beszédben üdvözölte az érkezõket,
kifejtve azon szép álláspontot, melynek alapján a magasabb tanoda szeretettel
közeledik az alsóbb felé. Azután az érkezett fiatalságot szállásolták el a
szíves vendéglátó családokhoz, s mindenütt nagy érdeklõdés mutatkozott,
úgyannyira, hogy némelyik tanuló felett valósággal összeveszett a lakosság, nem
tudván megegyezni afelett, hogy melyik kaparinthassa magának.
Azután
eloszlott a tömeg, ki-ki hazamenvén, hogy vendégét illõen megvendégelhesse.
Ebéd
után ismét összegyûlt a csapat, és kivonult a vasúti állomáshoz, fogadandó
egyik akkor érkezõ tanárát: Petri Mórt.
Séta a Magurára
Három
óra tájt az egész fiatalság sétát rendezett a remek kilátással kecsegtetõ
Magura hegyre, helybeli vezetõk kalauzolása mellett. A kiránduláson két tanár
is jelen volt, s megtekintették a Magura tetejérõl a városra nyíló gyönyörû
kilátást. A lakosság körébõl is temérdeken kísérték ki ez alkalommal a fiatal
turistákat, magyarázgatván a hegy alatt elterülõ táj egyes pontjait. Csak
estefelé tértek vissza a városba Kozma János kürtös kürtharsogása vagy
felváltva Kiss Endre dobos dobpergése mellett. De az ifjúság ahelyett, hogy
szállására térjen megpihenni a kettõs út valóban nagy fáradalmai után,
szétszéledt a városban, egyik része a bor- és sörmérésekben volt feltalálható,
a másik része a tornatelepre vonult, hol egynéhányan tornászügyességüket
mutatják be.
Azután
egyik tanáruk felkérésére hazavonultak a kiránduló tanulók szállásaikra, bizony
már jó késõ éjjel volt és szende álomban folytatták azt, amit egy nap alatt
valóságban átélveztek.
Hazatérés
Az
ifjúság hazatérése elõzetes megállapodás szerint másnap (vasárnap reggel)
kellett volna megtörténjék, azonban a reggel keletkezett nehéz idõ és záporesõ
megakadályozták, s el kellett marasztani az indulást: csak amikor úgy 9 óra
tájban felderülõ nap felszikkasztá a megázott utat, határozták el a hazatérést.
Déli 12 óra 5 perckor indultak el a somlyaiak szíves vendéglátó karjai közül,
miután a somlyaiak is megígérték látogatásukat, mégpedig rövid idõ alatt.
Szívélyes búcsúvétel után, a közönség riadó éljenzése mellett megindult a kis
csapat haza, Zilah felé.
Délután
5-6 óra közt ért be városunkba, hol már a nép nagy tömegben várta érkezésüket,
s az iskolában összegyûlvén, miután a jelenvolt tanáraikat, különösen Székely
Ödönt, a kirándulás megszervezõ elnökét hatalmas ovációban részesítették,
rendben szétoszlottak.
Így
ment végbe a már régebben tervezett, de a minduntalan közbejött akadályok miatt
többször elmaradt kirándulás, méltóan egy hírneves fõgimnázium komoly tanárai
elhatározásához, a legnagyobb rendben, melynek emléke sokáig fog élni úgy a
somlyóiak, mint ifjúságunk minden szépért lelkesülõ szívében.
Ifjúság 1894.
április-május
|