|
Nagy nap volt a tegnapi nap a tartalékos
tiszt urakra nézve. Tegnap volt a hagyományos ellenõrzési fõszemle, melyre a
tartalékos tisztek a ténylegeseket megszégyenítõ pontossággal, rémítõ
önérzettel, új egyenruhában, civiles magatartással, jó adag drukkal jelentek
meg. Átesve minden veszélyen, belepte a korzót a tartalékos tábor. Volt
kardcsörtetés, feszítés, ismerkedés, barátkozás és ami minden jól végzett
dolognak befejezése szokott lenni: - hatalmas magnum áldomás. - A mi fiatal
poéta-munkatársunkat annyira fellelkesítette a nagy esemény, hogy rögtön verset
írt róla. A vers nagyon rossz, de munkatársunk tárcáját kötötte ahhoz, hogy közöljük. Ettõl való félelmünkben
fogadja el a verset a szíves olvasó:
November négy egy
hosszu évben
Hires, dicső és drága nap,
Akkor feszit fényes ruhában
Sok ismeretlen hős alak;
Akik máskor jámbor
polgárok
S meghuzzák szépen magukat
- E nagy napon nagyon feszitnek
A tartalékos tiszturak.
Büszkén járnak a
sétatéren,
Tartásuk hetyke és merész,
Mert azt hiszi a tartalékos,
Hogy most minden szem rája néz.
Ha nagy csoportban lépdegélnek,
Csörtetik büszkén kardjukat…
Egy évben egyszer, igy szokták ezt
A tartalékos tiszturak.
A lányok nagy
zavarban vannak:
Mennyi sok tiszt, ez szörnyüség.
Hisz annyi tiszt van a világon,
Hogy minden lánynak jut elég!
És ez borzasztó nagy baj lenne,
Mert igy lejárják magukat,
Még jó, hogy nem igazi tisztek
A tartalékos tiszturak…
Ők nem
gondolnak elmulásra,
Mert szép az élet igy nagyon:
Az embernek egyenruhában
Oly sok tekintélye vagyon.
De hát rövid a nagy dicsőség
S mikor a másnap felvirrad,
- Ismét jámbor polgárok lesznek
A tartalékos tiszturak.
Debreczeni Reggeli
Ujság 1898. november 5.
|