|
A
debreceni bohémek törzsökös tanyáján, az Angol Királynõben igen zajos és
sikerült ünnep folyt le az elmúlt éjszakán. Két aranyos, jókedélyû bohém fiút
ünnepeltek a szeretõ kollégák. Szentes János, a vidám Jankó születésnapot; Ódry
Árpád pedig névnapot tartott, s a nagyobb parádé kedvéért egyesítették a két
nevezetes dátum évfordulóját. A mulatság különben lelkes tüntetéssé nõtte ki
magát, amennyiben a két ifjú mûvész Debrecenbõl való eltávozása sajnos ténnyé
vált. Az ünnepelteket Takács Endre köszöntötte fel elõször gyönyörû szép lelkes
hangú költeményben, melynek egypár sora így hangzik:
Az egyikteknek
csupán azt kívánom:
- Jó kedv legyen neked az útitárs,
Vezessen egész élteden keresztül,
Az örök-ifjú, vidám kacagás.
És Te pedig ifjú múzsák kegyeltje
Halld meg lelkem e hő kívánatát:
Haladj magasra geniednek nyomába,
Légy nagy dicső, - oly nagy, miként atyád!…
A
második tósztot szintén versben mondta el a második szónok: Ady Endre. A vers
után alig lehetett szegényt megmenteni az agyongyomrozástól. Elrettentõ például
álljon itt versének végstrófája:
Szóval jó fiúk soká
éljetek,
Ne csalódjunk sohase’ bennetek.
De ne csalódjunk épen ma este,
Melynek lehunytát annyi szem leste.
Legyen bor, jókedv nálatok elég,
Hisz ezt várja e díszes csőcselék,
Melyet megugat Hektor és Bodri
Éljen sokáig Szentes és Odry!!
Tósztjaival
közmegbotránkozást okozott még Sebesi B. Vilmos is. Vad tószt különben volt
elég, s a kompánia csak a hajnali órákban züllött szét.
Debreczeni Hírlap
1899. január 6.
|