|
(Premier)
Ismét
egy francia bohózat lehetetlen helyzetei és vaskos ötletei nevettették meg a
színházi közönséget.
A
végrehajtó azok közé a tucat bohózatok közé tartozik, melyek megnevettetnek
ugyan bennünket, de a hatást hírtelen reakció követi, s szinte dühösek vagyunk
magunkra, hogy a darab hülyeségeit akceptáltuk, habár egy pillanatra is.
És
bár a pillanatnyi hatáson kívül egyéb célja nincs az efféle sületlenségnek, azt
el kell ismernünk, hogy a célt valóban eléri.
A
darab drasztikusságig menõ otrombaságai, a szánalomra méltó szójátékok, a
burleszk alakok hálás hallgatóságra találnak, s ennyi siker után a színpad
számára írók egész bátran így travesztálhatják a nagy szatíraíró mondását:
„Nehéz dolog bohózatot nem írni!”
A
végrehajtó tagadhatatlan nagy sikert ért el; ezt nem a tegnap esti szereplõknek
köszönheti, hanem fent jelzett kétes becsû elõnyeinek s a fejtetõre állított
logikának, mely ilyen helyzetében -
akármilyen tartózkodók legyünk - nevetésre késztet.
A
darab véghetetlenül hitvány meséje is egészen sablonos. Csak a szereplõket kell
ismerni, s tudjuk a mesét is.
Egy
nyárspolgár, kinek házsártos felesége, együgyû veje van, egy kokott, akinek
esze van; egy nõbarát, kinek pénze nincs; egy szobalány, kinek a nyelve jól
pereg - ezeket össze kell kavarni, s megkapjuk nemcsak A végrehajtó, hanem
minden francia bohózat meséjét is.
A
szereplõk egy része mindent megtett a darab érdekében.
Halmy
Margit számíthat legelsõsorban elismerésre. Cyprianne szerepét annyi eredeti
vonással, diszkrét színezéssel, finom komikummal játszotta meg, ahogy csak egy
olyan zseniális mûvésznõ képes, mint õ. Mellette Kiss Irén érdemel elismerést,
míg Fáy Flóra játékán csak igyekezet látszott. Kis szerepeikben Szentes és
Bartha excelláltak. Fenyéri igen jó Kaján Tóbiás volt.
Procatel
ügyvédet Tanay Frigyes játszotta. Tanayról elismerjük, hogy tehetséges színész,
de nap nap után kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy túlbecsüli önmagát. Abban
az illúzióban ringatózik, hogy már perfekt színész, kinek a jóakaratú
figyelmeztetésre nincs szüksége. Az õ francia vígjáték alakjai mind egy forma
szerint mozognak. El merjük mondani, hogy még kézmozdulatai is minden alaknál
ugyanazok. Nem akar - vagy már nem képes újat produkálni? Megelégszik, ha
minden francia vígjátékban Godfroi György és semmi más? Procatel pompás
szerepét tegnap éppen e hibák miatt ejtette el, pedig ha hatásról szó lehet,
azt tegnap csakugyan vívhatott volna ki. Figyelmeztetjük még egyre. Vígjáték
szerepeiben gyakran kezdi használni e kifejezést: „Fütyölök rá!” Megengedjük, hogy ezt Tanay nagyon
szellemesnek találja - de mi és a közönség éppenséggel nem mulatunk rajta.
Legyen szíves és ne „fütyöljön” többet senkire sem - mert már kezd unalmas
lenni a sok „fütyölése”.
A
darabot telt ház nézte végig, és jól mulatott a darab már méltatott ötletein,
melyeknek egynémelyike cirkuszban is nagyon erõs volna.
Különben
ma újra ki van tûzve - elõadásra.
Debreczeni Hírlap
1899. február 4.
|