430. EGY DEBRECENI MÛTEREMBEN

Egy szép tehetségû, szorgalmas és nem méltányolt debreceni mûvész legújabb mûve szerzett nekem tegnap délután igazi gyönyörûséget s õszinte örömet.

Tóth Andrásról van szó, errõl az izmos tehetségû, folyton haladó szobrászról, ki megérde­melné, hogy nevét és mûveit ne csak Debrecenben, de az egész országban ismerjék. Sajnos, még nálunk is kevesen ismerik ezt a derék mûvészt, ki ismét dicsõséget szerzett Debrecennek.

A selmecbányaiaknak készítette el a szabadságszobrot. Nagyszabású mûvészi munka. Valósággal csodálkoznunk kell, hogy majdnem jelentéktelen összegért ilyen hatalmas méretû, mûvészi becsû mûvet képes produkálni. Csak a Tóth András ambíciója és nemes lelkesedése képes ezt megmagyarázni.

A szobor 48-as honvédet ábrázol rohanó állásban, ágyú-romok között. Bal kezében magasra emelt lobogó, jobb kezében elõre tartott kivont kard. Arcán, szemében lelkesedés látszik, hosszú fürtje elõrecsapzott. Általában a szobor rendkívül kifejezõ. Állása biztos, természetes, ami a mi szobrainknál ritkaság. A részletek meglepõen hûek, s a mû eszméje - legvilágosabb. Nagysága is imponál: egy és fél életnagyság, s a talapzattal együtt 7 méter magas lesz.

Pár napig lesz a mûvész mûtermében kiállítva, s azután a pesti mûöntödébe szállítják, hol a mûvész felügyelete alatt fogják ércbe önteni. Azután Selmecbányára szállítják, hol f. é. október 15-én fogják leleplezni.

Irigylem a szobrot a selmecbányaiaktól. Milyen szép lett volna ez a mûvészi alkotás Debrecen valamelyik terén!… De minekünk okvetlenül muszáj mindenben hátramaradni s mindentõl elkésni.

Vajon helyre fogják-e hozni a mulasztást az illetékes körök?

Ideje volna. Már csak azért is, mert kötelességünk a saját tehetségeink ambícióját, munka­kedvét fokozni, s erre alkalmas teret nyújtani!…

A selmecbányai szabadságszobor készítõje valóban méltó arra, hogy a debreceni szabadság­szobrot is megteremtse.

Hogy ez minél elõbb megtörténjék, mindnyájunknak jogos óhajtása!…

Sajnálom, hogy nem írhatom le - térszûke miatt - az egyetlen debreceni szobrász-mûteremben szerzett érdekes impresszióimat, de legközelebb sorát fogom ejteni.

Addig is ajánlom mindenkinek, hogy tekintse meg a debreceni mûvész legújabb alkotását, melyre büszkeséggel nézhet minden debreceni ember.

Debreczen 1899. július 15.

Idem