435. A SZÍNISZEZON ELÕTT

Komjáthy és társulata néhány nap óta M.-Szigeten van.

Azt beszélik, s kaptunk is már afféle hírt, hogy ezen a nyáron nem nagyon fogja megtölteni a Komjáthy tárcáját a szigeti közönség.

Kilátásunk van hát arra, hogy szeptember közepén megnyílik a Kossuth utcai Thalia templom, s estéit a színházban tölti tout Debrecen.

Bizonyos, hogy a bérletharc az idén is nagy lesz. Komjáthy szerencséje, hogy néhány év alatt divatos lett Debrecenben színházbérlõ lenni.

Divatos lett, s ez a divat - anélkül, hogy belõle a mûvészet igazabb pártolására következ­tethetnénk -, úgy látszik, a tartósabbak közül való.

Ne nézzük ezúttal a színházba járás motívumait, konstatáljuk csak azt, hogy a debreceni színészdirektor igen meg lehet elégedve, s alig van vidéki város, melynek olyan nagy színházlátogató közönsége volna, mint Debrecennek.

Nem akarjuk Komjáthyt megvádolni, de az tény, hogy õ kellõen nem viszonozta a közönség pártfogását.

A bérlõkkel szemben nem volt lojális, különösen a bérlõ közönség azon részével szemben, kik között színügyi bizottsági tagok nem voltak.

Jogos kifogásaink lehettek repertoárja ellen, melynek összeállításában helytelen takarékossági szempontok voltak irányadók.

Sok kifogásolnivaló volt a rendezésben is, mely tapasztalatlan ember kezében volt.

A társulat nagyon közepes nívón állott. Egyes szerepkörök nagyon gyenge kezekben, némelyek pláne betöltetlenek voltak.

Egyáltalában Komjáthy sokkal inkább volt üzletember, mint egy mûintézet direktora.

Jó viszonyban lévén a színházi bizottsági tagok nagy részével, ignorálta a közönséget s a sajtó kritikáját.

Mindezek olyan állapotok, melyeken a jövõ szezon folyamán változtatni kell.

Õrködni fogunk a közönség érdeke felett, s különösen figyelemmel fogjuk kísérni a színügyi bizottság mûködését.

A színházlátogató közönség elvárhatja, hogy pénzének több látszata is legyen azoknál a betétkönyvecskéknél, melyeknek Debrecenben lett boldog tulajdonosa a színidirektor úr…

Debreczen 1899. augusztus 19.