|
Úgy
halljuk, a színügyi bizottság néhány tagja jelenleg M.-Szigeten idõzik, hogy
végighallgassa Komjáthyék néhány elõadását, fõképpen pedig véleményt alkosson a
színtársulat új tagjai felõl.
Nagyon
jólesik nekünk ez a lelkiismeretesség. Kedvünk volna szinte dicsekedni: íme,
ilyen derék bizottsága legyen egy-egy városnak, mint nekünk!… Elutazik az
ország szélére is, hogy kötelességét lelkiismeretesen teljesíthesse…
Mondom:
kedvünk volna dicsekedni, de nincs hozzá elég merszünk.
Ne
értsen félre senki. Én nem akarok Komjáthy ellen szólani. Komjáthyt pártolja
nagyon a közönség, ergo nagyon meg lehet elégedve vele. Ebbe a dologba
mindhiába szóltunk és szólanánk. De nincs is reá semmi szükség. Én színházi
kérdésekben már egészen fatalista lettem, s hiszem szegény néhai Justh Zsigmond
mondását: valahogy csak lesz, sehogy még nem volt.
De
a színházi bizottságról már lehet beszélni. Sõt, ha nagyon õszinte akarnék
lenni, azt mondanám: városi bizottság, tehát lehet ütni. Lévén a mi
bizottságainknak állandóan olyan botlásai, melyeken magamféle okvetetlen és
nyughatatlan emberek bátran nyargalhatunk, ha véletlenül nem akarunk karriert
Debrecenben csinálni, vagy ha semmiképpen sem férünk meg a bõrünkben.
No
de szóljunk hát egypár szót a fentebb tisztelt bizottságról.
Egyszer
voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy tanúja lehettem e bizottság ülésének.
A
napirenden igen fontos tárgyak voltak. Nem volt köztük a három évben egyszer
elõkerülõ színházbérlés, mert akkor tán hatnál több lett volna a jelenlevõk
száma. Mert - ha már elárultam - az ülésen bizony csak hatan voltak.
A
tárgyak - ismétlem - fontosak, az ülésezõk azonban szörnyen unatkozók. Talán
kettõ kivételével. A nevöket nem írom ki, legalább magát mindenik az egyiknek gondolja.
No
hát ez a kettõ sem tudott a tárgyak iránt érdeklõdést kelteni.
Az
ülésnek legkimagaslóbb s legnagyobb hatást keltett mozzanata egy középszerû
szellemességû, de elég pikáns vicc volt.
A
határozat pedig - százados viccel élve - az volt, hogy majd máskor határoznak.
Én,
aki erõsen hiszek elsõ impresszióimban, már akkor megalkottam véleményemet az
írásomban már többször tisztelt bizottságról.
Ezt
a véleményt igazolta egész mûködése, de nem cáfolja meg a mostani szigeti útja
sem, melyet én egyszerûen egy szépen kigondolt s jól sikerülhetett
kirándulásnak tartok: semmi egyébnek.
De
miért is volna más?…
A
színügyi bizottság igazi debreceni emberekbõl áll, kik óvatosak és
körültekintõk.
Nem
akarnak túlságosan nagy eredményt érni el, nehogy avval vádolják õket, hogy õk
másokat akarnak példára serkenteni!… Vannak ám a remekül átalakított városházán
olyanok is, kik annyit sem dolgoznak, mint egy színügyi bizottsági tag!…
Debreczen 1899.
szeptember 5.
|