|
Ha
csak amolyan tucat nászról volna szó, ilyenformán emlékeznõnk meg az egészrõl:
Esküvõ. Környey Béla, színtársulatunk
kedvelt,
fiatal baritonistája tegnap esküdött hûséget
Galyasy Paula kisasszonynak, az ismert kitûnõ
énekesnõnek.
…Azonban
nem lehet a dolgot riporter-stílusban megírni. Ez a házasság kész regény. És
aztán olyan kevés regényes dolog esik meg manapság a földtekén!
Nem
régen járta be az összes magyar lapokat az a hír, hogy Galyasy Paula, az ismert
énekesnõ hírtelen meghalt.
Míg
mi siratgattuk a magyar színészet halottját, addig a kisasszony ugyancsak zajos
sikereket aratott egy berlini színházban, s számolgatta a napokat, mikor
võlegényével, az õ Don Juan-mezbe öltözködött, de általában hûséges
Környeyjével megesküdhetik.
A
nyári vakációt Környey is Berlinben töltötte, s majdnem ott maradt õ is.
Szerencsére találtak más modus vivendit is.
Tegnapelõtt
este érkezett meg a pesti gyorsvonattal Galyasy kisasszony.
Tegnap
kilenckor már kézben volt a felmentvény a kihirdetés alól, fél 10 órakor már
megkötöttnek hirdette ki a házasságot az anyakönyvvezetõ, az új pár s tanúi:
Csóka városi aljegyzõ s Than Gyula szerkesztõ elõtt.
Óriási
nagy vonásokban ez volna a regény, melynek igazán kedves befejezéséhez mi is
szívbõl gratulálunk.
Mikor
azonban ma de. a színháznál a befejezett tényt hallották, lõn nagy
méltatlankodás. A kollégák egy része bizalomhiányról, alattomosságról
panaszolt, a másik része pedig hallgatott és méltatlankodott. Ez utóbbiak közé
tartoznak a színtársulat férjtelen és bájos tagjai is, de idetartozik ám Rubos
is.
A
lányok rémítõen apprehendálnak, de Rubos Árpád még jobban. Eddig ketten voltak
a társulatnál hódítani képes, nõtlen tagok, s most szomorú árvaságban maradt.
Hogy
lesz képes szegény arra a tengernyi szerelmes levélre válaszolni, miket - mint
a színtársulat nõtlen személyzete - most már egyedül õ fog kapni?…
-
Boldog Környey s boldogtalan Rubos!…
…Ilyen
a sors, ilyen az élet!…
Debreczen 1899.
november 9.
|