|
Pénzes
György históriája szomorú, nagyon szomorú. Olyan, amilyent az a bizonyos nagy
drámaíró szokott egyre-másra csinálni a szenzációra éhes emberiség étvágya
enyhítésére. Pénzes György szegény kocsitoló volt nagy családdal, kevés
kenyérrel. Két kocsit akart összekapcsolni a minap a pályaudvaron, s mivel a
sors áldozatul szemelte ki, természetes, hogy az összekapcsolás után megbotlott
az egyik sínbe, s keresztülment rajta a vonat. Beszállították a kórházba, de
hasztalan volt minden segély. Hogy a nagyközönség teljesen bevégzett
katasztrófát kaphasson, Pénzes Györgynek meg is kellett halnia. Meghalt,
eltemették, árván, támasz nélkül hagyott egy szegény asszonyt s három apró
gyermeket. A rendõrség konstatálta, hogy a katasztrófa saját vigyázatlansága
folytán történt. Evvel aztán be is fejezõdött az egész szomorú kis história.
Sors uramnak azonban ez még nem volt elég. Még gúnyolódni is akart áldozatával.
Így történt aztán, hogy szegényes [!] Pénzes Györgynek halála után kétségessé
vált egész személye, története is. Szegény Pénzes György! Azt se lehet tudni,
hol vágta ketté a kerék. Egypár laptársunk arra esküszik, hogy Nagyváradon. De megszólal ám Debrecen is. - Õ nem engedi a jussát.
Egyszer gázol el valakit egy évben Debrecenben a vonat, s azt is magának tulajdonítja
Nagyvárad!… Szóval szegény György nem nyughatik békén a debreceni temetõben.
Mindenképpen váradi mártírt akarnak belõle csinálni. Hjha, mert a közönség
Debrecenben is, Váradon is helyi szenzációt kíván.
Szabadság 1900.
január 10.
|