|
Sok
a mûvésznõ, kevés a fóka. Ez a helyzet szignatúrája. Ezt a tapasztalatot
természetesen nem békés és jámbor családapák szerezték, hanem azok a kevéssé
jámbor úri emberek, kik passzióból vagy kényszerûségbõl szemlélik az
úgynevezett nagyváradi éjjeli életet. Nagyvárad egy idõ óta valóságos ártista
fészek. Cirkusz, orfeumok, daltársulatok, nõi, férfi és finom vegyes zenekarok
cáfolgatják esténként és állandóan a megrendült pénzügyi állapotokról szóló
elterjedt véleményt. Különösen a mûvésznõk dominálnak szép számmal. Itt már
határozott túltermelésrõl lehet szó. Mindegyik mûvésztruppnak megvan a saját
sztárja. Egyik rettenetesen lángoló frizurájával hódít, a másik excentrikus
toalettjével, sõt olyan is van, ki elviharzott ifjúsága egyik kedves emléke
gyanánt egy szépségversenyen nyert diplomát õriz. A diploma kiállítási évét
homály borítja. A mûvésznõk mûködése természetesen csak elõadás után kezdõdnék.
E mûködést lehetne így is nevezni: utazás a vacsora körül. Több-kevesebb
sikerrel szokott járni. Inkább kevesebbel, mint a legelöl említett szignatúra
jelzi. - Mi pedig el-elnézzük az épülõ Thália-templomot, s szomorúan sóhajtunk
fel: bárcsak kész volna már, hogy ne lenne annyi mûvésznõ!…
Szabadság 1900.
január 18.
|