|
Esküdtszéki
tárgyalás hitvesgyilkosság kísérlete miatt
Mint
az ártatlanságnak, kiengesztelõdésnek szelleme vonult végig a törvényszék
rideg, nagy termén egy ártatlan kisleány ijedt gügyögésének visszhangja.
Az
apja meg akarta gyilkolni hûtlen feleségét, az ártatlan csöppség édesanyját, s
az õ remegõ, nyöszörgõ hangja fogta meg az apa kését, mentette meg az édesanyát
a gyalázatos haláltól, az apát a szörnyû bûntõl, õt magát az apátlan-anyátlan
árvaságtól.
A
férfi nagy, robusztus, rongyos cselédember. Elvette az asszonyt, de rosszul élt
vele. A bûnnek, a nyomornak, az állati egyesülésnek gyermeke az a kisleány,
kirõl egyforma szeretettel beszél a csapodár asszony, a tunya, korlátolt,
súlyos bûnnel vádolt apa is.
És
míg az élet odadobta egy piszkos igazságát a földi igazságszolgáltatás
mosókonyhájába - a megundorító szennyre reá vetette glóriasugarát egy ártatlan
gyermekarc mosolygása… A gyermeké.
Ami
rossz, ami aljas, ami bûn: az a felnõtteké. Ami nagy, ami felemelõ,
kiengesztelõ: az a tudatlanságé…
a
gyermeké!…
Szabadság 1900.
február 23.
|