|
Három
munkatársunk ment ki a Rhédey kertbe, hogy beszámoljon a nizzai délutánról.
Felosztották maguk között a munkát: egyik az elejét, másik a közepét, a
harmadik a végét fogja megírni a referádának.
És
amikor elkészültek a munkával, kiderült, hogy nem referáda, nem kimerítõ,
alapos tudósítás az, amit írtak, hanem lelkes himnusz, rajongó költemény,
amelyben megzengték ennek a délutánnak (amely egyébként a késõ éjjelbe nyúlt) a
szépségeit.
Alább
adjuk mindhármuk írását, itt csak azt írjuk meg, hogy a mulatság nemcsak szép
volt, hanem hasznos is: több mint négyszáz
koronát jövedelmezett a jótékony célra.
[…]
*
A
színes lámpionok még büszkén ragyogtak, zajongva, nevetve, táncra vágyva várt a
fiatalság, mikor megkoppant az elsõ esõcsepp. Nem vettük komolyan. Egy nizzai
délutánt nem csúfolhat meg az idõ. Ám a mi egünk bosszús volt, hogy olasz égnek
néztük, s könnyezni kezdett - mondanák a szép beszédû költõk. Megmozdultak az
akácok alatti asztalok, s következett a nagy anabázis fel a sportterembe. Mi, a
javíthatatlan lumpok, ázva szürcsölgettük utolsó pohár sörünket, mikor ott a rögtönzött
táncteremben mulatságéhes fiatalok tüzes csárdást roptak…
És
erre már vége volt Nizzának. Így mulatni csak Váradon tudnak. A cigány zenéje
szétszállott a kertben. Integettek, bólintgattak a színes lámpionok, s feladta
a harcot az ég is…
A
terembe betódult az enyhén hûlt levegõ: a nizzai délutánból nizzai éjjel lett.
Kísérve a muzsika hangjától elkódorogtunk a délutáni, angyali dévajság
színterén…
…Kerülve
is taposni kellett az eldobott virágot, mely ott feküdt a tarka papírkák
szõnyegén… Hajh, hajh, ilyen csapodár a fiatalság. Eldobja a virágot az igazi
virágért, a konfetti-jókedvet a tánc tüzes, ritmikus kedvéért… Legmesszebb,
hátul, hova alig világolt egy lámpion fénye - szomorúan, sötéten állott a
rögtönzött színpad, mely nizzaivá egyedül nem tudott lenni a szép délutánon.
Szólt,
zengett sokáig a zene, összevillantak a tánc mámorában az égõ szempárok,
tartott ez a szép álom késõ éjszakáig. Ekkor ébresztett fel mindenkit a lárma:
elõrobogó kocsik zaja, mely utolsó akkordja volt a nizzai estnek…
Szabadság 1900.
június 8.
|