|
Ma
görögkeleti és katolikus testvéreink ünnepelnek. Õk most kapták a szentlelket,
aki bennünket már aligha itt nem hagyott. Mi elzengtük a mi allelujánkat, s õk
most éneklik - sajnos egy-egy hamis hanggal…
De
nem akarunk politizálni. Elvégzik ezt úton-útfélen a mi kollégáink. Arról
szóltunk és szólunk csak, hogy néhány millió honfitárs nem velünk ünnepel…
Nem
kicsi dolog ez. Nem lehet a munkában sem egy velünk, aki pihenni nem velünk
szokott…
Idegen
nyelvû honfitársainknak - sajnos - van elég biztosítékuk nyelvük,
intézményeiknek megmaradására. Nem hisszük, hogy erre a külön ünneplésre is
szükség volna.
Az
idõt ugyan mi sem tudjuk szabályozni sokkal jobban, mint õk, de a mi dátumaink
mégis pontosabbak, s elvégre is ezek szerint rendezkedett be az egész mûvelt
világ…
Szólunk
pedig fõként oláh honfitársainkhoz. Õk úgyis szeretnek a havasalji testvérek
után menni. Kövessék most is õket. Legalább az idõben ne legyen köztünk
eltérés.
Ezt
kár volna belevinni a politikába, mert ez olyan hatalmas, agghatatlan nagy úr,
aki mintha tegnap látta volna, hogy ezen a földön nemhogy oláhok, de még
magyarok sem laknak. Pedig ez a föld már ezer év óta a miénk!…
…És
végül: ha egy pontból kiinduló két egyenes vonal térben nem is találkozhatik - ki tudja? ‑, hátha idõben találkozni fog!…
Szabadság 1900.
június 12.
|