|
Ez
a hitvány, silány, megvetett pénzdarab, amit ha kedvünk tartja, még ha nem is
vagyunk milliomosok, tízével dobhatunk el, milyen nagy dolgokra képes.
Egy
elõkelõ írónk írt le egyszer egy históriát. Téli éjszakán ment hazafelé, és a
hóban egy nyöszörgõ alakot talált. Segíteni akart rajta, és a szerencsétlen azt
nyögte, hogy egy krajcárra van szüksége. Ha azt az egy krajcárt megkapja, lesz
összesen hat krajcárja, elmehet a hajléktalanok menhelyére - máskülönben ott
pusztul el a téli éjszakában.
Az
az egy krajcár egy emberéletet mentett meg. Nálunk Nagyváradon egy krajcár
majdnem elpusztított egy emberéletet. Szõke Erzsébet tizenhat éves sápi lány
itt szolgált Nagyváradon valahol. Becsületes volt mindig, de valahogyan mégis
megtörtént, hogy a gazdasszonya zsebébõl kivett egy krajcárt.
Egy
krajcárt, egy nyomorult krajcárt! Istenem, hiszen ez nem bûn! Talán cukrot
akart venni, talán csak azért vette el, hogy legyen neki!… A gazdasszonya
észrevette, összeszidta, avval fenyegette, hogy megmondja az apjának - Szõke
Erzsébet hát fogta magát, beleugrott tegnap délután a Szent László-hídról a
Körösbe.
Valami
lelkes ember utána ugrott, és kihúzta. Most a kórházban van még, de semmi baja.
De majdhogy meg nem halt az egy nyomorult krajcár miatt Szõke Erzsébet…
Szabadság 1900.
június 19.
|