459. A MAGYAR DALTÁRSULAT

Szûcs Laci daltársulata most a Fekete Sas szép kerthelyiségében játszik. Mindenki, aki eddig megnézte az elõadást, igen jól mulatott, és a daltársulatot mégis kis közönség hallgatja estérõl estére. Csodálatos dolog ez. Minden német orfeum-truppot, minden lengyel-zsidó daltársulatot pártolt a nagyváradi közönség, az elõadásainál zsúfolásig megtöltötte azt a füstös, utálatos helyiséget, ahol játszottak, most pedig, mikor végre valahára kivívtuk, hogy az orfeumok színpadjáról se hangozzék német szó, amikor az unalmas nyárban szép helyen, pompásan mulathat, most nem megy el meghallgatni a magyar daltársulatot. Csak nem a magyarság a hibája a Szûcs Laci társulatának?!

Mert egyéb hibát nemigen tudunk benne felfedezni. A mûsora érdekes, mulattató, az elõadást úriasszonyok is megnézhetik. Eddig egy-két hölgy volt ott a Fekete Sas kertjében, és egyiknek sem volt semmi oka megbánnia, hogy elment. - Mert jól mulattak a zenebohócok mókáin, érdeklõdéssel nézték a két szerecsen énekesnõt, tapsoltak a Szûcs Laci pompás katona­nótájának és egyszer sem volt okuk pirulni. A daltársulat ad elõ egyébként rövid darabokat, részleteket egy-egy operából, amelyekben különösen excellál Hegyi Lili, a bájos szubrett. A férfiak is mind ügyes, rutinos színészek. Azt hisszük, a nagyváradi közönség nem szándékozik demonstrálni a magyarság ellen, amely hódító erõvel hatolt be az orfeumi színpadra, és nagy számban fogja felkeresni a Szûcs Laci elõadásait, amelyeken - nem gyõzzük ismételni - pompásan lehet mulatni.

Szabadság 1900. július 29.