|
Umberto király
megyilkoltatása
-
Távirati és telefontudósítások -
Angelo
Bresci… Ismét egy… Luccheni és Caserio Santo után ismét elõbukkan egy fenevad
abból a sötét, rejtelmes tömegbõl, amelyet éhezõ népnek nevezünk.
Tegnap
mi volt még?… Semmi. Egy a milliókból, egy szürke, névtelen, ismeretlen alak,
és ma ismerjük mindnyájan, és borzalommal ejtjük ki a nevét.
Angelo Bresci bevonult a történelembe…
Névtelen
társai közül egyszerre kiemelkedett, és a gyilkos dicsõség véres glóriája
reszket a feje körül.
Tegnap
semmi sem volt: ma királygyilkos már. Véres kezû társainak szörnyû galériája
megszaporodott.
Milyen
társaság ez, Istenem: Luccheni, Caserio Santo, Angelo Bresci.
És
ezek mind úgy bukkantak fel egyszerre, váratlanul, megdöbbenést keltve onnan,
abból a sötét tömegbõl, amelyet népnek szokás nevezni.
Mi
van hát ott, odalenn, hogy ilyen alakokat szül a setétség? Micsoda borzalmas,
rejtelmes indulatok szunnyadnak ott, micsoda névtelen, szörnyû kínok lakoznak
lenn a sötétségben, ahonnan a Lucchenik elõtörnek!
Mert
egy ember, ha elkeseredik, nem gyilkol még. Egy ember, ha elvesztette mindenét,
nem ront neki gyilkos kézzel koronás fõknek.
A
tömegnyomor szüli az ilyen bestiákat, akik vad dühükben ártatlanokat marnak
meg. A tömegnyomor rezdíti meg az eldurvult szív húrjait, az borítja véres
ködbe a szerencsétlen szemét, ez rontja meg az agyár, az ad célt a fegyverének.
Félelmetes
biztonsággal gyilkolnak e fenevadak. Caserio Santo kezében villant a tõr, és a
jóságos Carnot halott volt; Luccheni egyszer döfött, és az angyali Erzsébet
királyné pár perc múlva kilehelte lelkét, Angelo Bresci lõ, és a nemes Umberto
holtan terül el.
Mindig
a jók, az ártatlanok esnek áldozatul.
Kinek
a bûnéért bûnhõdnek õk? Kik vétkezték azt a vétket, amelyért õk szenvednek
mártírhalált?
Ki
tudna erre válaszolni?
Könnyein
keresztül annyit lát csak a gondolkozó ember, hogy oda le, az apokaliptikus
sötétségbe, hol ismeretlen rémek nyüzsögnek, és veszett indulatok tanyáznak,
világosságot kell vinni.
Világosságot,
világosságot! És kenyeret! Hogy a rémeket megfojthassuk, az indulatokat
megszelídítsük, és magunkat megóvjuk. Mert eddig csak egyenként törtek elõ a
veszett bestiák: Luccheni, Caserio Santo, Angelo Bresci… De mi lesz akkor, ha
megmozdul maga a nagy rejtelmes óceán, amelyet éhezõ népnek nevezünk, ha
megindul maga a sötétség, és rádõl a
mi ragyogó, mulató világunkra…
Szabadság 1900.
július 31.
|