|
A
Józsa Gyurik kora már lejárt. A régi dínomdánomoknak, országra szóló hecceknek
se híre, se hamva. A nagy hecckedvelõk unokái bajokkal élõ, jámbor emberek,
kiknek elég gondot ad a fináncminiszter legújabb rendelete - az
adófizetések[re] vonatkozólag tudniillik. Ám a régi vírtus mégsem veszett ki
egészen. A régi dicsõség fénye föl-föltetszik egy pillanatra. Van még olyan
magyar úr, akibe[n] megterem még a régi hangulat. Egy Bihar megyei földbírtokosról
szól a dal.
Mulatós
jókedvérõl ismeri az egész vármegye. Ha bekerül Nagyváradra, ugyancsak van
dolga a cigánynak. Mert vakmerõ ötletei vannak a nagyságos úrnak. Nemcsak azt
teszi meg, hogy három nap és három éjjel mulat, de kényszeríti a kompániát is a
kitartásra. Ha a társaság valamelyik tagja elázik, abba okvetlenül életet önt a
nagyságos úr. Olyan gyönyörûn lõ el a füle mellett, hogy a legtürelmesebb
dobhártya sem bírja ki. Egyszer megtörtént, hogy valaki hátradûlve, a falnak
támasztva a fejét, próbálta kipihenni két éjszaka fáradalmait. A feje körül,
arasznyi távolságban glóriát rajzoltak a revolvergolyók.
Egy
ilyen mulatság volt a napokban is. Harmadik napon kocsira szedelõzködött a
társaság, s elhajtott faluzni. A faluzás abból áll, hogy minden útszéli
korcsmába belátogatnak. A cigányt persze magukkal vitték. Az úton szembejön két
parasztember. A nagyságos úr megismeri õket.
-
Üljetek fel, Jóska! A két atyafi felül az egyik kocsiba. Ismerték jól a
nagyságos urat, hiszen nála aratnak már vagy húsz év óta.
Betérnek
a legközelebbi korcsmába. A társaság fél óra múlva teljesen el van ázva. A
cigányok is alusznak. A nagyságos úr nem tehet semmit. Elõveszi a revolverét.
Mindhiába. Nincs már egy tölténye sem. Hárman vannak ébren. Õ és a két atyafi.
Ezek roppant buzgón isznak. A nagyságos úr szíve megtelik keserûséggel, ahogy
nézi ezt a sok elázott embert.
-
Hej, Jóska, nem így volt ez régen!…
-
Bizony nem az, nagyságos uram.
-
Emlékszel most tíz éve arra a karácsonra?
-
Hogyne. Akkor volt, hogy a Kõszegi nagyságos már a negyedik napon meg akart
szökni, aztán a nagyságos úr kilõtte
alóla a lovat…
-
Hát az Izsák korcsmárosra emlékszel? Akkor is így szedtelek fel az úton.
-
Bizony!… Hogy óbégatott, mikor négy felül
is felgyújtottuk a korcsmát!…
Magát
a Jóskát is elszédítik a gyönyörû emlékek, s lehajtja a fejét a padra.
A
nagyságos úr meghatottan kotorász a zsebében, s kihalász még egy töltényt.
A
másik pillanatban óriási dörrenés. A pislogó petróleumlámpa ezer darabokra
törik. A mámoros urak ijedten riadnak fel. A nagyságos úr pedig mélabúsan szól
Jóskához:
-
Gyere Jóska, menjünk más korcsmába. Hagyjuk itt ezeket a pulyákat…
Szabadság 1900.
augusztus 7.
|