|
Levelet
kaptunk a közkórház igazgató-fõorvosától. Olyan nyilatkozatféle a levél. A
lapoknak válaszol.
Szól
és kitanít a levél arról, hogy mit lehet és szabad megírni az újságoknak.
A
levél különben egy, a lapok és a közkórház között felmerült afférnek az
epilógusa. Mi az afférnek csak szemlélõi voltunk, a levél tehát személyünkben
nem érdekel bennünket.
De
igen-igen érdekel az a része, hogy a lapok néha „kellemetlen tudósításokat”
közölnek.
Távolról
sincs eszünkben a fõorvos úr bennünket úgysem érdeklõ levelét kritika tárgyává
tenni. Ezt a részét sincsen. Csak egy kijelentésünk van.
A
lap kötelessége: a kritika. Meglátni mindent, s lehetõleg elfogulatlan
véleményt mondani mindenrõl.
Ha
ezt úgy lehet tenni, hogy senkinek kellemetlenséget ne okozzunk, akkor mi egy
rettenetes lidércnyomás alól szabadultunk meg. Akkor a világ meg van váltva,
harcra nincs szükség, beállott az igazi treuga dei…
És
ha ez így van, egy hét alatt nemcsak minden lapnak vége lesz, de vége lesz a
világnak is. Az emberiség elérte a tökéletességet, s bevonul minden
pereputtyostól egy más, tisztább, éterikus világba…
…Ám
félünk, hogy a levelet félreértjük. A fõorvos úr tényleg azt hiszi, hogy
kellemetlenségek megírása nélkül is lehet lapot csinálni… Készséggel
elismerjük, hogy a lezajlott afférban a fõorvos úr és a közkórház részén van az
igazság, de ebben a másik hitben nem osztozunk.
És
hogy mennyire igazunk van, mutatja az, hogy mi ezt a kis választ a
legóvatosabban akartuk megírni, s mégis félünk, hogy a fõorvos úr félreérti
intenciónkat, s ez a kis korrekció - kellemetlen érzést szerez neki…
Hát
ilyen bajos a lapoknak kellemetlen tudósításokat - nem közölni.
Szabadság 1900. augusztus
8.
|