|
Egy
nóta kerül a hírek közé, ami tán egy kissé szokatlan. Szokatlanul, de joggal
kerül ez esetben a hírek közé egy nóta szerzése. Dankó Pistát, a zseniális
dalszerzõt ihlette meg ismét az õ tündérmúzsája, s íratott vele itt Nagyváradon
ismét egy csodálatosan szép magyar nótát. A szöveg a Gárdonyi Gézáé. Göre Gábor
bíró úr gyártotta a verset egy ossziáni napján, mikor megszállták a filozofikus
gondolatok. Végtelenül hangulatos, igaz hangú és igazi népdal. Nem olyan, mint
a mi többi népies-nemzetieskedõ poétáink merényletei. A zene pedig. A zenét
Dankó írta. Többet nem kell róla mondani. Utolsó strófájában szinte elkapja az
ember szívét a búsuló, filozófus bíró. Hogy aszongya:
…Vén asszony már az
én Ilkám
Az én Ilkám
Bocskor lett a legénycsizmám
Legénycsizmám,
Vályogvető lett a kácsa.
Ilyen a világ folyása…
Vályogvető lett a kácsa,
Szegény kácsa!…
Tegnap
este énekelték elõször Dankóéknál az új nótát. Olyan fülbemászó, hogy pár nap
múlva mindenütt dalolják. Mi pedig elújságoltuk az új nótát. Elvégre vannak a
földön még Göre Gáboron kívül is filozófus emberek, kiknek nagyobb esemény ez,
mint [a] szövetséges csapatok bevonulása Pekingbe.
Szabadság 1900.
augusztus 19.
|