Hibák az építés
körül
Nagyvárad
új színháza annyi viszontagság után nemsokára kész lesz.
Kis
színház, de hatást keltõ, csinos. Kicsiségében nagyzol. Mondhatnók, nagyobbat
mutat, mint amilyen. Ez azonban nagyváradi jellemvonás. A színház stílje is
nagyváradi stíl.
Majd
négy-ötszáz év múlva, ha kínai hordák rombolják össze a felépült Európát,
bizonyosan nem hagyják meg a mi keservesen épített színházunkat sem. De ezen
még korai volna keseregni. Az azonban keserûbb, hogy romjai közül nem fog majd -
még jóval késõbb - múzeumba kerülni egy árva darab sem. No, de ebbe is bele
kell békülni. Mûremeket nem várhatunk. Örüljünk, ha polgárilag csinos színházat
kaphatunk.
Különben
is a színháznál a külsõ nem fontos. A színház egy befordított mûremek. Kívül hadd
lássék a fonáka, de belül hibátlanul kitûnõ legyen. Ehhez nemcsak mûvészet
kell, de külön rátermettség is.
Alkalmunk
volt a minap egy régi színházi emberrel beszélni. Európa majd minden komédiás
házát bejárta. Formájukat, sajátságukat, elõnyüket és hátrányukat ismeri.
Ez
a vén színházi róka megnézte a mi színházunkat is. Nem kívülrõl, ez nem
érdekelte. Belül nézte meg tõrõl hegyre.
Íme
a véleménye:
Elõször
is a színház szörnyûségesen kicsi. Annyi áldozat után halálos vétek volt ebbe
az építkezési tervbe belemenni.
A
papiros hiába beszél. Papíron ki lehet mutatni, hogy hány hely van a
színházban, de a valóság mindig megcáfolja a papír számítást. A nagyváradi
színház direktorának - szerinte - az elképzelhetõ legteltebb ház mellett sem lesz ötszáz forinttal több bevétele egy
este.
Páholy
alig van a színházban. Ami kevés van: szûk és rossz. Olyik páholyból egy
embernél több a színpadot nem figyelheti. Két páholyból abszolúte nem lehet a
színpadra látni.
Az
ülõhely is kevés és rossz. Keskenyek a székek és kényelmetlenek.
A
karzat kicsi. Ez óriási baj. Kivált Váradon. Ehhez még csak az kell, ami minden
városban meg szokott az elsõ pár év után történni, a rendõrség ötven percenttel
redukálja a karzatlátogatók elõre kikötött számát. Akkor aztán tessék direktort
kapni! Nagyváradon karzat nélkül nem egzisztálhat direktor. Még ebbõl a kis
karzatból is elfog két vastag oszlop jelentõs helyet. Akik az oszlopok mellé
jutnak, azok egy kukkot sem fognak látni. Ezt a helyet el fog kelleni zárni - a
színház érdekében.
A
színpad valóságos zug. A megérkezett függönyöket sem lehetett mind felaggatni.
Okvetlenül bõvítésre szorul. Hogy hogy fogják csinálni - azt sejteni jó volna.
A
díszletraktár tûz-kemence, fagerendázatú. Egy szikra, és lángba borul
menthetetlenül minden.
Ezeket
és még rengeteg hibát sorolt fel nekünk a mi színházi ismerõsünk.
Ha
egy része is fennforog az általa felsorolt hibáknak, már nehezebb szívvel
gondolunk a színház megnyitására, s félünk, hogy Nagyváradon még csak ezután
lesz - színházkérdés.
Szabadság 1900.
augusztus 23.
|