|
Ideálja
mást szeret. Ez a más elutazott
Nagyváradról, s talán évekig nem jön ide. Az ideál azonban epedõ trubadúr. Siratja az eltávozottat, s nem
akarja, hogy Maga vigasztalja meg. Ez a Maga kis tragédiája, kisasszony, ha jól
értettük meg levelét. Siránkozik és átkozódik, elveszni induló léleknek nevezi
magát, s azt írja, hogy közel van a megõrüléshez. Ha a Maga kis esete nem volna
olyan közönséges, nagyon meghatott volna bennünket. Ha el tudná velünk hitetni
mindezt, amit önmagával sikerült elhitetnie, záporként ontanók mi is a könnyet.
Sajnos azonban, mireánk nem hatnak az efféle tragédiák. Meg fogja majd Maga is
látni a kijózanodás bizonyára közeli pillanatában, hogy egy kissé nevetséges
szerepet játszott. Levelébõl azt sejtjük, hogy nagyon fiatal és regényes
hajlamú. A fiatalság érdem, a regényesség keresése bûn. Mindenesetre azonban
olyan bûn, amit jóvá lehet tenni. Magának, kisasszony, abszolúte nincs semmi
jussa ahhoz a fiatalemberhez. Vonzalmat Maga iránt sohse mutatott, annál
kevésbé vallott. A vérét más leány gyújtotta fel. Ennek a másnak van joga
hozzá, feltéve, hogy e jogokat hajlandó is érvényesíteni. Ha igen, akkor ne
féljen, nem is kell, hogy Váradra visszatérjen. Felkeresik, feltalálják õk
egymást. Ha predestináltatott róluk, hogy az örök törvény nevében egyesüljenek.
Maga nem állhat közibük. Magának le kell
mondania. Elcsitul a vére, s vár új feltámadásra. Ha azonban úgy sejti s
úgy volna, hogy az imádott ifjú nem köti magát egy virághoz, s el tudja
felejteni az eltávozottat, akkor felveheti érte a harcot - ha érdemesnek tartja
rá. Lehetséges, hogy õ személyvonaton is utazik, ha a gyorsvonatról lemaradt.
Magának joga van küzdeni a vágyaiért. A Maga dolga, hogy egész férfi helyett
fél férfivel is beéri. Választhat tehát: vagy lemond, s ez az okosabb, vagy felveszi a harcot, s meghódítja az
elcsavart fejû szeladont. Elveszni pedig ne akarjon, se megõrülni. Higgye el,
kisasszony, az életnek az a legkisebb problémája már, hogy szeret vagy nem szeret.
Ha pedig a sors a szerelemvágyból többet juttatott magának, mint másnak: legyen
nyugodt, meg fogja találni azt, akit szeretni fog, s aki szeretni fogja. Azt
gondoljuk néha, hogy egy percnyi hangulat az élet, pedig de csalódunk. Van elég
idõnk. Van idõnk szeretni, csalódni, remélni, újra szeretni. Van idõnk még
megõrülni is. Ezt legkevésbé üdvös sürgetni.
Szabadság 1900.
augusztus 25.
|