|
Szegedrõl
ma délelõtt a Szabadság címére expressz levél érkezett. Azaz nem is levél. A
borítékot felszakítottuk, s kihullt belõle egy szegedi lap. Ezzel a lappal mi
csereviszonyban állunk. Nem tudtuk, hogy miért kellett nekünk ezt ilyen módon
küldeni. Azután megláttuk. A lapban egy cikk körül volt kékceruzázva. Ez azt szokta jelenteni, hogy a cikk szenzációra
számít.
Csakugyan
szenzációs. És tanulságos is. Azt bizonyítja, hogy nálunk könnyen mennek
kicsiségért is késhegyre az emberek. Különösen újságíró emberek.
A
késhegyre menés az Auer-társaságért történt, melynek csinos viselt dolgairól mi
is írtunk már egyet-mást. Hogy a kés kiknek van szegezve, azt tessék elolvasni
ebbõl a kis idézésbõl:
Sokszor
hallottuk már úton-útfélen, hogy a magyar sajtó olcsóért kapható mindenre, de
hát ezt csak afféle szállóigének tekintettük. Azt hittük, hogy ez csak a
levegõben röpködõ rágalom, melyet nem bizonyít senki.
Ma
azonban határozott formát kezd ölteni ez a vád, mert név és összeg szerint meg
vannak nevezve egyes lapok, amelyeket a vád szerint Auerék megvettek, hogy
szabadalmukkal annál kényelmesebben zsákmányolhassák ki a közönséget.
Az
elsõ vád, hogy az Auer-társaság szabadalmának Magyarországra való
kiterjesztéséért Vörös László volt kereskedelemügyi államtitkár 50 000 forintot
kapott.
Igaz-e,
nem-e - mi nem tudjuk. Engel Lajos állítja.
Vádolja
továbbá Engel Lajos a fõvárosi sajtó java részét, hogy megvesztegették Auerék.
Így a Budapesti Hírlap, a Rákosi család újságja 10 000 koronáért hallgatott az
Auer-ügyrõl. Míg a Pesti Hírlap, a Légrády familia közlönye csupán 4000 koronát
kapott a hallgatásért.
Tízezer
koronát kapott volna a Budapesti Napló is, amely lapnak Vészi József
országgyûlési képviselõ a fõszerkesztõje. Ugyanennyit sápolt volna állítólag a
Pester Lloyd is.
Sõt,
az Auerék szuggesztiója alatt van, Engel Lajos állítása szerint, Gelléri Móricz
is, az országos iparegyesület alelnöke, a szabadkõmíves páholyszövetség
titkára, aki Szegeden is szerepelt egykor az ipartestületben, sõt Gelléri
befolyása révén Kulinyi Zsigmond, az õ tulajdonát képezõ napilap fõszerkesztõje
is.
Íme
milyen szépen tudunk mi harcolni. Késsel késhegyig. S mindezt miért? Egy
külföldi élelmes vállalatért. Ám üssük agyon az Auer-társaságot. Meg is
érdemli. De uraim, az Istenért, egymás becsületének ne rohanjunk ilyen szörnyû
gyanúsításokkal.
Jaj
lesz, ha hitté lesz, hogy a magyar sajtót mindenre meg lehet kapni.
Szabadság 1900.
augusztus 31.
|