|
Mint
már megírtuk, bankett készül a Dankó Pista tiszteletére. A nagyváradi
közönségnek szívéhez nõtt ez a sápadt, lázas szemû cigányember. Ezen a nyáron
harmadszor van közöttünk, s igazi mûvészetével elfeledtette velünk a holt
szezon szomorúságait. De még nagyobb csodát is tett. Nagyváradon lehetetlenné
tette a német orfeumokat. Az õ zsenialitása könnyen kivitte azt, amiért mi
olyan sokáig harcoltunk.
Õsziesen
permetezik az esõ, hûvösödik, deres világ liheg már felénk: a dalos madarak
elmentek már, vége lesz a dalnak. Megöli a didergés. Mielõtt elmenne közülünk a
nótakirály, búcsúzzunk el tõle, s tartsunk áldomást az õ tiszteletére.
Holnap, pénteken este lesz a lakomás
búcsú a Bazár helyiségében. Ott lesznek Nagyvárad társadalmi elõkelõségei s
mindazok, kik tisztelõi a nagy dalköltõnek: mûvész, író, újságírónépség.
A
bankett, ahol természetesen mindenki a saját vendége lesz, elõreláthatólag
szépen sikerül.
Formális
meghívók nincsenek, de meghívót mégis bocsátottak ki. Itt közöljük ezt a
diszkrét hangú meghívót, mely három, magát szellemesnek tartó ifjú óriás lelkét
terheli:
Mi,
bohémek, született alperesek, állandó váltó-adósok, a szellem arisztokratái,
szuverén sajtó és ouvriers indépendants (magyarul: a kiadók fehér rabszolgái)
kívül címezetlen Önt meghívjuk Dankó Pistának, Csengõd urának, a nyirettyû
anyacsászárnéjának, a nagy dalköltõnek, a vályogvetõk királyának, fõ-fõ
Kátsának, a Halász szeretõjének, a Pósa-asztal rendetlen tagjának, Kikumbán Aurélia
barátjának, san-remói õrgrófnak stb., stb. tiszteletére a Bazárhoz, a rossz
koszthoz, ellenben saját gyártmányú borhoz címzett vendéglõben, kávékorcsmában,
kánikulában és nagy nyomorban titokzatos kõdobálással
egybekötve e hó végén, 31-én este 8 órakor tartandó áldomásra.
A
daltársulat elõadása közkívánatra szünetelni fog.
Ki-ki fizeti vacsoráját.
Mindenki,
ahova leül, ott kuco-kuco-kucorog.
A
tósztok sorrendje a következõ:
1.
Szelíd tósztok. 2. Szelídítetlen tósztok vadlével.
Gyakorlott
kõdobálókat és színházbérlõket szívesen lát
„Mentül jobban víg
vagyok
Antul jobban bús vagyok”
asztaltársaság
mint
központi jelzálog hitelbank.
Szabadság 1900.
augusztus 31.
|