Soha
semmit sem szoktunk úgy tárgyalni, hogy vallásos megbotránkozást okozzunk
bárkinél is. Tiszteljük mindenkinek vallási meggyõzõdését. Mi magunk kelünk fel
a botránkoztató ellen leghamarabb. Egy nagyváradi, erõsen felekezeti irányú
laptársunk tegnap irodalom rovatában egy könyvet ismertet, mely a
purgatóriumról szól, s melyet valami Louvet nevû francia abbé után magyar
fordításban adott ki Görgényi Jenõ rézbányai plébános, s melyrõl többek között
így ír a nevezett lap.
Rendkívül
érdekesen tárgyalja e mû a másvilág
ezen ismeretlen országát, elõadván
annak körülményes leírását, topográfiáját,
a lelkeknek ottani életét, szenvedéseiket, örömeiket, onnan való
kiszabadulásukat s a felsegélésükre szolgáló eszközeinket, melyekkel mintegy
újra megváltjuk õket. Kokinkína nagy folyóin hajózva írta mûvét a szerzõ, s
Máriának a Purgatórium királynéjának ajánlotta, kinek pártfogása mellett teszi
meg útját a nagyvilágban, ki valóban meg
is áldotta azt.
Tehát
az ismeretlen hely topográfiáját adja
az abbé úr. Hogy egyébrõl ne is szóljunk. Ismételjük, hogy tiszteljük mindenki
vallásos meggyõzõdését. A katolikus vallás purgatóriumról szóló hitelvét is
szépnek, emberinek és poétikusnak tartjuk. Felséges szimbóluma ez az emberi
gyarlóságnak, mely csak tisztítótûz által oldódik le rólunk. Ám jaj a megbotránkoztatónak!
Az ilyen írás pedig botránkoztat. Legjobban pedig a hivõ katolikust
botránkoztatja meg. Ezért róttuk meg laptársunk merényletét a józan ész és
józan hit ellen, s ezért ismételjük: jaj a megbotránkoztatónak!
Szabadság 1900.
szeptember 7.
|