478. ELÕLEGES SZÍNHÁZI JELENTÉS

Somogyi Károly beköszöntője

Az elsõ téli direktor végre beköszöntött. Hatalmas, formátlan plakátjai megjelentek az utcán. Elég nagy szenzációt keltettek. Mi is átgázoltunk magyartalan szövegén, s itt közlünk róla egypár impressziót.

Eddig csak tartottunk, most már a legkomolyabban félünk az elsõ színházi szezon sikertelen­ségétõl. Somogyi direktor színházi jelentése csinálta ezt a változást. A direktor nagy optimista. Lelkes ember - ezt is megengedjük. Jóakaratú is talán, de a nagyváradi közönséget nem ismeri. Tessék elolvasni az alábbi névsort. Reméljük ez már végleges. Obskurus nevek néhány ismerõssel. Akiket nem ismerünk, azokról nem mondunk véleményt, akiket ismerünk, azokról még kevésbé. Akiket nem ismerünk ellenben, azokat mások sem ismerik. Sejtéseink szerint jámbor, olcsó kezdõk, akikre sokáig felférne a szarvasi tréning. Akiket ismerünk, azok már nem trenírozhatók. - Vagy másként szólván: lehetetlen kis névsor a mi eljövendõ társulatunk névsora.

Bizalommal alig kettõ-hármat fogadhatunk közülük. Megértjük mi Somogyi direktort. Ilyen társulattal hangzatos, be nem váltható ígéreteket csakugyan nem tehet. De elfogadható, elvárható ígéreteket még kevésbé.

A mi színházi szezonunk - sajnálattal látjuk - kísérletezés lesz. Amit el kellett volna kerülnünk, s amit meg nem érdemeltünk. Magáról a direktorról sok jót tudunk. Tán többet a kelleténél. A régi jó, konzervatív direktor bácsik közül való. Sok jót akar, kevés újat. A tetteknél pedig még habozóbb.

Nem hiszünk a csodákban. Ezúttal mégis szeretnõk, ha csodák történnének, s ez ismeretlen nevû hölgyek és urak mindannyian rejtett gyöngyöknek mutatnák magukat. Az ismerõsök pedig olyan metamorfózisról számolnának be, melyben megifjodás, különös inspiráció s teljes kicserélés van…

Szabadság 1900. szeptember 15.