|
Május
hónak szent virágai: az orgona és a borostyán szirmaikat rég elhullatták már.
Leveleik soványak és sárgák. Az õszi szél sárga-vörös pettyeket lehelt rá…
Emlékeztek
az orgonavirágra? Vagy nem is. Emlékeztek a fiatal tavasz édes mámorára? Ugye,
hogy andalogtunk jázmin- vagy orgonabokrok alatt. Ugye azt hittük, hogy
szentséges Madonna Olga, Ilona, Gabriella, Margit és a többi?… Emlékeztek?… Lám
az õsz emlékezik. Az õsz nem felejtette el az ifjú tavasz mámoros szerelmét.
Emlékezik, s szerelmet szívott az orgonabokorral, s íme: ismét nyílik az orgona virága… Szirmai véznák, színe szürkeséges,
illata nincsen, de - mégis csak orgonavirág. Eldobjátok az ifjúi pásztorórák
emlékét, mert karjaitok közé nem tudja hozni, akit egy idõben tüzes
szorítgatással ölelgettetek?…
Száll[j],
repdess körül bennünket emléksereg. Oh, nyílj csak ismét, orgona virága!…
*
A
szép õszi napok nemcsak [az] akácot virágoztatták újra. Újra nyílik az
orgonavirág is. Dr. Ertler Mór orvos udvarában egy hatalmas orgonabokor van,
mely rakva van nyíló virágokkal. A virágok nem olyan teljesek, mint a
tavasziak, de elég szépek. Egyik vidéki elõfizetõnk is küldött ma nekünk egy
fürt orgonát. Úgy látszik, hogy a szeptemberi õsznek nemcsak Nagyváradon vannak
tavaszi ambíciói…
Szabadság 1900.
szeptember 27.
|