|
Hirdettük
az õszt, a vénasszonyok nyarát, gúnyolódtunk az õsz nyári szeszélyeivel, s íme
nyár van ismét, októberi kánikula, szinte forróbb és elviselhetetlenebb az
igazinál.
Hogy
valami nagy gyönyörûségünk volna az új nyárban - éppen nem mondhatjuk. Akárhogy
is agráriuskodnánk, hogy így meg úgy, remek idõ a gazdára, édesebb lesz a szõlõ
szeme, hosszú lesz az õszünk: a tény az, hogy borzasztóul kellemetlen minden
bevett és elfogadott szokás ellenére októberben félig megsülni.
A
falevelek nem akarnak mit sem tudni a nyárról. Õk már szokva vannak ahhoz, hogy
októberben megsárguljanak s lehulljanak. Azt, hogy a Müllerájban ötször annyi
fagylalt fogy el, mint augusztusban, nem veszik tudomásul.
És
a lírai költõk is. Ne tessék hinni, hogy nekik csak a lapok krokii keltették
rossz hírüket. Ez urak valóban olyanok, hogy õszi koldulásról, õszi szélrõl,
hideg ködrõl írnak most is, mint más emberségesebb októberben.
Hogy
meddig tart e másodkánikula - nem sejtjük. Mi úgy gondoljuk, hogy a mi
kedvünkért van ez így. Október 15-ig kánikula lesz, hogy ne sajnáljuk az
estéinket. A kõszínházban most egyszerûen elolvadnánk. El, határozottan el. Ma
láttuk például, hogy a Bazárépületben dolgozó munkások hogy segítettek magukon.
Délután
egyik kihajolt az egyik emeleti fõutcai ablakon. Csak derékig hajolt, de addig
meztelen volt. Megható látvány volt a derékig izzadó derék ember. Gyenge szívû
lánykák részvéttel nézegették.
Hogy
micsoda szörnyû meleg van, egy Bémer-téri hivatalból is látható. Képek vannak
benne kiállítva. A képeken víz és meztelenség. Fürdõzõ hölgyek hûsölnek a parti
lombok alatt. Nagyon melegük lehet. Talán még nagyobb, mint annak a
baka-õrmesternek, aki alig képes törülgetni a homlokát, míg a kirakatot nézi…
…Ilyen
ez az októberi kánikula. Az emberrel megkívántatja a lex Heinzét is…
Szabadság 1900.
október 4.
|