|
A
vértanúk emlékének szenteltük a mai napot. Az aradi Golgotánál találkozott e
napon minden magyar gondolata. Egyesültünk a hazafias érzésekben, és egy
pillanatra megszûnt minden politikai ellentét, irigység, háború. Éreztük, hogy
testvérek vagyunk, mindnyájan egyformán szeretjük az anyát, aki szült, nevelt
és a hazát mely bölcsõnk és sírunk, mely a szózat szavai szerint ápol és
eltakar.
Mégis
szomorú, a szokottnál is fájdalmasabb volt ez a mi gyászos, szent ünnepünk.
Emlékeztünk, és fájt ez az emlékezés. Eszünkbe jutott, hogy méltatlanok vagyunk
mártírhalált halt szent apostolainkhoz. Hogy nagyságuk megértetlen, példaadásuk
követetlen. Amiért õk meghaltak a bitón, azokat a kincseket prédának tekintik
újabban lelketlen korcsok. Gyûlölködést hirdetnek s belharcot. Oh lebegjen
körül bennünket a ti szellemetek, szent mártírjaink!… Tanítsatok meg lelkesedni
s áldozatot hozni. Gyújtsátok fel hamvadt tüzünket. Hogy tudjuk szeretni
egymást és a hazát!…
Szabadság 1900.
október 7.
|