487. A SZIGLIGETI SZÍNHÁZ MEGNYITÓ ÜNNEPE

Megvolt az ünnep… Nemes, becsületes, szép ünnep volt, olyan, amely után jólesik a hétköz­napok munkája. Az elsõ elõadásnak, az elõjátéknak a lelkesedése, láza kicsapott az utcára is, és felhevítette a szíveket. Csupa lelkes, derék jó ember volt ma Váradon.

Az utcák borús, szürke õszi képét trikolórok tették színessé. A várost is egészen ünnepivé változtatta az a folytonos sürgés-forgás, amely a Bémer téren és a városháza körül uralkodott. A színház körül egyre nagyobbodott a tömeg. A zárókõletételnél már fekete volt a tér azoktól, akik kiszorultak, és amikor benn felgyúltak a lámpák, és a taps vihara kizúgott az utcára is, hatalmas, nagy tömeg állta körül a klasszikus szépségû új színházat elfogódva, szorongó, csendes izgalomban.

Nemes, becsületes, szép ünnep volt a mai. Nagyvárad megérdemelte ezt az ünnepet. Terhes, nagy áldozatokkal, lelkes, kitartó munkával szolgált rá.

Fel a szívekkel - bízhatunk a jövõben, ha a múlt ilyen eredményt hozott.

Hála és köszönet mindazoknak, akiket illet. De hála és köszönet elsõsorban annak a kedves, elmés, jószívû nagyváradi közönségnek, amely régi álmát erõs óhajtással, erõs akarattal ilyen szép valóra tudta váltani.

Zengjen a szó, a dal azon az új színpadon. Nézzen az a mûvészsereg, mely felavatta az új oltárt, bizalommal a jövõbe: a mai ünnep hangulata, láza vissza fog térni mindig, ha szívéhez szólnak ennek a nagyváradi közönségnek.

Lesz még ünnepe Szigligeti házának.

Szabadság 1900. október 16.