|
A
tegnapi ezeregyéjszerû szép nap után beköszöntöttek a hétköznapok. A bankett,
mely jó késõn kezdõdött, még megnyújtotta az ünnep hangulatát, ám - minden
szépnek ez a sorsa a földön - az ünnepnek is vége van. Vendégeink, kik tegnap
olyan örömmel, szívvel ünnepeltek velünk, már odahaza vannak.
A
fõvárosi és vidéki lapok referádái idézik csak fel elõttünk a mesebeli szép
eseményeket… És még sincsen egészen hétköznap. Ma este hét órakor a tegnapi
nagy tömeg állott a színház elõtt. A nézõteret a tegnapihoz hasonló szép, elõkelõ
közönség töltötte meg. A színpadról az ünnep jambusai szóltak. A közönség a
tegnapi lelkesedéssel lelkesedett és tapsolt. De azután vége is lesz. Az ünnep
elmúlt, megkezdõdött a mindennap munkája. Ide már nem köll jambus, sem
díszruha, sem oráció, sem bankett.
Munkára
hát!… A színház után nem egy nagy feladat várakozik reánk.
Megvalósításukért
a küzdelem nem biztat tán annyi rokonszenvvel, mint a színházért, de a küzdelem
kötelessége talán még erõsebb.
A
tegnapi ünnepbõl pedig maradjon meg a jövõ nagy feladataira a lelkesedés és a
felemelõ bizodalom!…
Szabadság 1900.
október 17.
|