489. AHOL UNATKOZNAK

A mai elõadás a harmadik volt az új színházban. A ház eléggé megtelt, a karzat örvendetesen zsúfolva volt, de a földszinten három, teljes három sor üresen állott. Ami igen szomorú dolog. Okkal várhattuk, hogy az elsõ egy-két héten zsúfolásig megtelik a színház - és íme… Egy-két sötét szemüveges pesszimista nézõ már a mai elõadáson mutogatta: ugye megmondtuk!

Reméljük, hogy a pesszimistáknak nem lesz igazuk, és estérõl estére megtelik az új színház, annyival inkább, mert igazán érdemes elmenni és meghallgatni Somogyi drámai személy­ze­té­nek bemutatkozását, amelyet holnap megismételnek. A mai elõadás után annyit konstatálhat­nak, hogy sok jóakarattal a színészek részérõl és némi elnézéssel a közönség részérõl, élvezetes drámai estékre van kilátásunk.

A darabot igen jól választották meg.

Pailleron csodálatos vígjátéka a legkülönbözõbb tehetségeknek nyújt alkalmat arra, hogy excelláljanak. A francia szellemnek, a gall elmésségnek ragyogó terméke ez a vígjáték, tele ötlettel, szellemmel, poézissel. Valóságos szellemi röppentyûjáték folyik a színpadon: a legszellemesebb párbeszédek, a legragyogóbb ötletek követik egymást, és mellettük ott van a mély érzés, a könnyeken áttörõ mosoly a Susanne szerepében.

A darab meséjét ismeri a nagyváradi közönség. Ismeri azt a nagy harcot, amely a Cérna grófnõ szalonjában folyik le az állítólag haldokló Revel állásáért, azokat a félreértéseket, amelyek Susanne-t elválasztják Céran Roger-tól, a Lucy és Bellac szerelmét, azt az egész világot, ahol unatkoznak.

A darab a mai elõadásban tetszett. A felvonások végén meleg taps hangzott fel, és kétszer-háromszor nyílt színen is megszólalt a tetszés-zaj. Susanne (Szohner Olga) nagy jelenete és Raymond (Balla Kálmán) és Raymondné (P. Szabó Olga) üvegházbeli jelenete után.

Réville hercegnõ szerepét Somogyiné N. Júlia adta diszkrétül, és finom vonásokkal ruházta fel a hercegnõ vonzó alakját. Céran grófnõt Benkõ Jolán adta sok jellemzõ erõvel és egészséges komikummal. Szerepkörét pompásan be fogja tölteni.

A nõi szereplõk közül különben P. Szép Olga tetszett legjobban, aki régi kedvence a nagyváradi közönségnek. Bájos arca, vonzó beszéde, csengõ kacagása megtette a hatását. Olyan volt, amilyennek Pailleron akarta Raymondné alakját: szellemes, bájos, bohókás kedvû szerelmes fiatalasszony, aki napsugaras derût áraszt maga körül.

Poetikus Susanne volt Szohner Olga. Kicsiny hangjával nagyon ügyesen bánik, és a törvénytelen leány drámai kitörésével megríkatta a közönséget. Eleinte kissé elfogult volt, de azután ötletesen és lélekkel játszott, úgy hogy - mint említettük - nyílt színen is megtapsolták.

A kimért és tudós, de csinos angol miss szerepét igen ügyesen adta E. Kováts Mariska. Pompás orgánumát teljesen érvényesítette, amellett, hogy állandóan angolosan hideg és nyugodt volt. Kisebb szerepeiket igen jól betöltötték: Balázs Olga, Tóvári Anna és K. Bíró Anna.

A férfiak szereposztását nem találjuk túlságosan szerencsésnek. Céran Roger grófot kár volt Deésy Alfrédnek adni, aki kezdõ - bár tehetséges - színésznek látszik. Deésy, akinek különben igen megnyerõ, csinos külseje van, nem eléggé nyugodt, túlságosan sokat mozog, a kezével nem tud mit csinálni, állandóan hangosan beszél, úgyhogy amikor ki kell törnie, toporzékol, szóval a tudós, nyugodt Roger gróf szerepe nem neki való. De azt hisszük, hogy például igen jó Rómeó lesz.

Balla Kálmán pompás Raymond volt: nyugodt, elegáns, és ahol kellett, érzéssel teli. Nagyon tetszett.

A Bellac szerepét Könyves Jenõ adta. Ügyes színész, de nem alkalmas arra, hogy megértsük, miért rajonganak érte annyira a hölgyek.

Nyárai egy kis szerepben kacagtatta meg a közönséget. Szarvasi hatalmas hanggal és igen jó maszkkal adta a tábornok szerepét. Bérczy Gyula nagyon jó Saint-Rénault volt. Kis szerepeiket jól adták Gáthy, Madas, Bognár és Füredi.

Általában mindannyian tudnak beszélni, anélkül, hogy szavalnának, eltalálják a társalgás hangját, és nehány zökkenéstõl eltekintve összevágó, szép elõadást produkáltak, amely sikereket ígér a jövõre is.

A rendezés jó volt némely bosszantó apróságoktól eltekintve. A mi közönségünk például tudja, hogy milyen újságlepedõ a francia Figaro, és bosszankodik, ha látja, hogy helyette egy Fliegende Blätterbõl olvasnak a színpadon. Vagy hogy az óra négyet mutat, mikor tízet kellene mutatnia, és hogy a zongora késõbb szólal meg, mint hogy játszani kezdenek rajta. De ez nem baj. A közönség jól mulatott, és a mai elõadás megmutatta, hogy nincs szükség Osztrigás Micikre, ha a francia szellem ragyogásában van alkalmunk gyönyörködni. És megmutatta azt is, hogy a színtársulatunk igenis érdemes arra, hogy minden este telve legyen Szigligeti háza.

Megemlítjük még, hogy P. Szép Olga két szép virágcsokrot kapott.

Szabadság 1900. október 18.