|
(Jutalmazott énekes
népszínmű 3 felvonásban. Írta: ifj. Bokor József. A Szigligeti Színház
premierje 1900. október 22.)
Dicsérték
már sokszor helyettünk az ifj. Bokor József szerencsés kezét. Eltekintve
legutolsó balvállalatától, amit saját maga ütött dobra túlérzékenységében, az õ
gyárában termett darabok sikeresek, kapósak, ha nem is értékesek.
Kuruc
furfangja már jubilált is a Népszínházban. Érdeme és sikerének titka, hogy
Bokor okult a táncoperettek sikerén, s csinált egy népszínmûbe oltott magyar
táncoperettet.
A
meséje egy nem is új ötlet. Operettek ötlete szintén.
Bögözi
Lõrinc (Szilágyi Dezsõ) halott hírét költi Tétény Gábor (Balla Kálmán) kuruc
kapitánynak, hogy így elkaparintsa elõle fiatal, szép és gazdag menyasszonyát,
Becsky Ilonát (Lányi Edit). Tétény hazajön, s bosszút forral a vén betyár
Bögözi ellen. Kapóra érkezik Somfáné Borbála (Benkõ Jolán), akit Bögözi
faképnél hagyott. Tétény egyik vitézének Bedõ Istvánnak (Szarvas Sándor) nyalka
feleségét felöltözteti morva gróf kisasszonynak, s így viszi az özv. Becskyné
várába, ahol éppen a lakodalomra készülnek. Tétény csodákat beszél a talmi
grófnõ gazdagságáról. A vén betyár Bögözi lépre megy. Lemond Ilonáról, aki régi
mátkájáé lesz, s õ maga erõsen csapja a szelet a grófnõ szerepét kitûnõen
játszó parasztmenyecskének, aki abba is beleegyezik, hogy titokban megesküszik
vele. Természetes, hogy akinek Bögözi hûséget esküszik, az elhagyott vén szíve párja:
Somfáné. Tánc és tabló.
Aki
korképet vár, az csalódik. A mesének nincs köze az igazi kurucvilághoz.
A
tánc, a nóta, a ruha emlékeztet csak rá. No meg az elmaradhatatlan Cinka Panna,
ki ezúttal is megjelen, hegedül, üzenetet hoz és szaval. Hogy nagyon szépen
szaval, az a Balázs Olga szép hangjának érdeme.
Új
alak sincs a darabban. A mókák és bohóságok is a régik. A nóták az Endrõdi
kuruc nótái. A táncokban ötlet is van, ízlés is van, de van kánkán is: nemzeti
kánkán.
Így
együtt azonban az egész darab színes, hangulatos és mulatságos. Látszik, hogy
vén színpadi róka munkája.
Az
elõadás igen jó volt. A talmi grófnõt B. Csik Irén játszotta nagyon ügyesen.
Énekszámai nem sikerültek. A magyar nóta nem neki való.
Szilágyi
Dezsõ pompás Bögözi volt. Sok tapsot kapott. Szohner Olga egy csitri
parasztlány szerepében nagyon kedves volt.
Lányi
Editnek énekszámaihoz nem volt elég a hangja. Szarvasi Sándor, mint a talmi
grófnõ ura, sok tapsot kapott. Benkõ Jolán rövid idõn kedvence lesz a
közönségnek. Kitûnõ, jóízlésû komika. Balla kuruckapitánya néhol nagyon
színtelen, csaknem labanc volt. Erdélyi ügyes diákja tetszett. Deésy Alfréd
pompásan kadenciázott mint elsõ võfély, Bérczy, Tóváry Anna, Gáthy Kálmán s a
többi szereplõk is ambícióval mûködtek a sikeren. Balázs Olgának (Cinka Panna)
ismételten megdicsérjük a hangját.
A
táncokat megújráztatták. Bércziné Horváth Irma - aki [a] táncot betanította -
nagyon ügyesen végezte a feladatát. A város új díszletei lehetetlen díszletek.
Kár értük, mert sokba kerültek. A rendezés jó volt. A közönség zsúfolásig
megtöltötte a színházat. Hálás volt, és sokat tapsolt. A darabot holnap
megismétlik.
Szabadság 1900.
október 23.
|