|
Akik
bizonyos szkepticizmussal mentek el a mai színházi elõadásra - szép számmal
voltak ilyenek -, kellemesen csalódtak. Verdi operettek népszerûségével
vetekedõ operája igen elfogadható elõadásban hatotta meg a nagy mesék iránt
fogékony szíveket. Ilyen fogékony szívek pedig szép számmal voltak.
A
közönség csaknem teljesen megtöltötte a színházat. Sõt, tekintélyes, mondhatni:
népszínmûi karzat volt. Ismételjük, az elõadás a legjobbak közül való volt,
amik vidéken lehetségesek. Úgy gondoljuk, s nagyon helyesen volt, ha így volt,
hogy egész sereg próbával dolgozták meg s készítették elõ ezt az elõadást, mely
bemutatója volt egy nagyon jó hírû énekesnõnek, Székely Annának. A kisasszony,
mint Azucéna, határozott sikert aratott. Nagy terjedelmû, tömör, szép hangja
van. Kellemes és iskolázott. Játszani is tud - kell-e több dicséret.
A
gráciák sem maradtak el teljesen: a termete szép és színpadi. A közönség nagyon
sokat tapsolta. B. Csik Irént is tüntetõleg tapsolták. Jó estéje volt. A
negyedik kép nagy drámai jelenete egy elismert tragikának is becsületére vált
volna. Kalmár József Manricója tetszett. Egy pár fejhanggal több vagy kevesebb.
Mi azt szeretnõk, ha kevesebb. Egyébként megérdemelte a sikert. Pintér Luna
gróf volt. Nagyon szépen énekelt. Egy ízben azonban volt némi differenciája a
zenekarral. Jó ezt a próbán kiegyenlíteni. Rákosy Gáspár hatalmas hanganyaga
imponált. Megerõsített abban a véleményünkben, hogy használható, becses erõ
lesz. Nem értjük, miért nem használja ki a vezetõség a Papp János talentumát.
Ez a fiatal énekes szép hangú, intelligens és ügyes. Ma kis szerepében is
tapsokat kapott. Lányi Edit különben is jelentéktelen szerepében hatás nélkül
mozgott és énekelt. A karok meglehetõsek, sok helyütt kifogástalanok. A zenekar
beváló. A rendezés mintaszerû. A közönség zeneértõ, lelkes. Taps volt bõven.
Szabadság 1900.
október 28.
|