|
A
tegnapi nap a halottaké s az emlékezésé volt. A csendes temetõk felékesültek.
Az õsztõl letarolt sírhalmokon melegítõ világító mécsek égtek, koszorúk
feküdtek. Pazar és drága koszorúk itt, ügyetlenül kötözött szegények amott. De
virág mindenütt…
A
felékesült síroknál pedig kegyelettel áldoztak az élõk.
A
nagyváradi temetõkbe költözött ki tegnap a nagyváradi élet. Valóságos
zarándoklás volt ez. Hiszen halottja mindenkinek van…
De
azokat a sírokat, ahol a nagyobb hevülésû szívek porladoznak, keresték fel
legtöbben.
Mikor
az alkonyat s a köd leszállt, s komoran kegyetlen mementóval zúgtak a harangok,
legtöbben voltak a temetõben.
Ekkor
vonult ki hagyományos módon a jogakadémia ifjúsága is. A Szigligeti utcába
mentek, ahol a nagy író emléktáblájánál Dukesz István joghallgató mondott szép
tartalmas emlékbeszédet. Innen a fõ utcán keresztül Rulikovszky Kázmér
sírjához vonult az ifjúság, s ott Ormay Lajos, az ifjúsági önképzõ egylet
elnöke dicsõítette megható szavakban a lengyel származású magyar vértanú
emlékét. Innen visszatért a menet Nagy Sándor vértanú tábornok emléktáblájához,
ahol Sebõ Mihály mondott lelkes, szép beszédet. Innen az olaszii temetõbe ment
az ifjúság, ahol Személyi Kálmán volt tanár sírjánál Bay László, Hoványi Lajos
volt igazgató sírjánál Aliquander Ödön, Kudelka József volt tanár sírjánál
Damjanovich Miklós mondottak megható emlékbeszédet. Beszédeket tartottak az
elhunyt joghallgatók sírjánál is.
Hasonló
kegyelettel áldoztak a nagy halottak emlékének a nagyváradi iparos ifjúsági
egylet tagjai is, akik dalárdájukkal vonultak ki Rulikovszky és Nagy Sándor
sírjához.
A
nagyváradi színtársulat tagjai pedig ma tették le koszorúikat Rónai Gyula, a
nagy színész és Sándorffy, a nagy színész mentor sírjaira.
Budapesten
kora reggeltõl fogva egymást érték a koszorúktól terhes kocsik, fõleg a
Kerepesi úton, amelyek valamennyien a Kerepesi temetõbe robogtak, ahol ezt a
gyászünnepet, mint rendesen, most is a legnagyobb pompával tartották meg…
Aztán,
öregbedett az este, kialudtak a mécsek. Az emlékezõk serege hazatért… Egy esztendeig
ismét éjszaka lesz a temetõben.
Szabadság 1900.
november 3.
|