|
Hogy
érdekes esténk lesz, azt a színházba lépéskor láttuk. Elõkelõ közönség a
páholyokban s a földszinten. Örley Flóra lépett fel elõször tudniillik. Régi, szeretett
ismerõse a váradi publikumnak. A címszerepet játszotta persze. Belépésekor
tapsvihar fogadta. Ez a taps állandó volt egész estén át. Örley Flóráról nem
lehet újat írni. A szó igazi értelmében mûvésznõ. Mai alakítása magában is
megérdemelte a kitörõ tetszést, a fokozott lelkesedést. De a mai nap a
hazatérés ünneplése volt egyszersmind. Ezért volt ünnepi színe, hangulata a mai
elõadásnak. Partnerének, Pintérnek ma a szokottnál is szerencsésebb estéje
volt. Éneke, játéka nagy hatást ért. Ezzel a hatással a Nyáraié versenyezhetett
talán, aki mûvészi, ízléses játékával ezúttal a karzattal való kacérkodás vádja
nélkül fogadhatja el az elismerést. Sajnos, a többi szereplõkrõl kevés jót
mondhatunk. Lányi Edit eszünkbe juttatta a Dóczy Lajos Szana-versének a párját
evvel a refrénnel: mért énekel Lányi Edit? Mert mi úgy tudjuk, hogy az
énekléshez hang kell. Perényi ügyetlen Moralesz, Erdei Berta ízléstelen volt.
Még a Bérczi Moszkitoszának volt tán valamelyes értéke. A nõi kar gyenge, össze
nem tanult. A zenekar még a körülményekhez képest sem volt tûrhetõ. Az operett
bájos muzsikájának ilyenformán persze nem nagyon voltak észlelhetõk a bájai. A
mégis tisztes sikert a fõszereplõknek köszönhetjük.
Szabadság 1900.
november 4.
|