|
Nem
Bõregér, kérjük szépen, nem! Denevér igenis. Ezt már mindenütt
tudják, csak nálunk nem… Ám ez a cím igen jó volt ma. Az az elégtételünk megvan
legalább, hogy egy olyan darabot adtak botrányosan rosszul, amelynek a neve is
rossz…
…Oly
bécsi volt még a levegõ is! De oly bécsi, hogy szörnyûség. Közönség szépen.
Hiába, valcer kell [a] magyarnak, nem muzsika. És felgördült a függöny. Az elsõ
hang hamis volt. Omen volt ez, de rossz. Valaminthogy az elõadás egészében és
részleteiben is nagyon rossz volt.
Pintér
Imre, a rendezõ nem tehet róla. Õ megtette, amit megtehetett. Nyílt színen is
tapsot kapott a második felvonás boszorkányos ügyességû vacsorájáért. Nem ért
semmit. Az asztalokkal tehetett csodát Pintér, a szereplõkkel nem.
A
szereplõk nagy része pedig készületlenségével szerepelt. Szerep-nemtudás és
ízléstelenség elragadóan ölelkeztek a színpadon. Hiába, a színházvezetõség azt
hiszi, hogy nekünk így is jó. Nap-nap után bukás. Pintér és Nyárai váltak ki a
mai kaoszból. Pintér szép hangú, ügyes Eisensteinét s a Nyárai kedves, jó
ízlésû fogházigazgatóját sajnáltuk ebben a környezetben. B. Csik Irén nagyon jó
színésznõ. Az volt ma is. Énekszámai azonban éppenséggel nem sikerültek.
Erdélyit említjük még meg, aki ügyesen ugrott be a rosszul lett Gáthy helyett,
s Frosch jókedvû alakítóját, Bérczit, akinek a felesége bájos táncot tanított
be és táncolt. A többiek reméljük, hálásak lesznek, ha neveiket elhallgatjuk. A
közönség jéghideg maradt. Taps: semmi.
Ha
egyéni érzelmeknek szabad volna e rovatban helyet adni, titkos kárörömmel
térnénk napirendre a Bõregér bukása felett, mert nem vagyunk ennek a
valzerdarabnak imádói.
Ám
így sajnáljuk a mai estét. Ez a darab népszerû Nagyváradon. - A mai este talán mementó lesz.
Szabadság 1900.
november 8.
|