|
(Operett három
felvonásban. Zenéjét Monckton és Caryll szerezték. Angolból Makai Emil és
Kacziány Géza fordították.
A
Szigligeti Színház premierje 1900. nov. 9-én)
Táncoperett.
Atyafiságban van a Gésákkal, a Görög rabszolgával és San Toy-jal. Egyik papája,
Monckton úr - Hilárius mesterrel szólván - kezére szokott játszani Sidney
Jonesnak. Mindegyik darabjába komponál egy-két melodikus, bájos nótát.
Muzsikával,
melódiával agyon van töltve A kis szökevény is. Sõt annyira gazdag, hogy a
Gésák is kölcsönzött tõle, A Görög rabszolga is.
Egyébként
szezon nyíltától verték mellette a reklám nagy dobját. Ez lesz a klu, terjesztették a színház tájékán.
Ettõl nem sajnálták a próbákat - panaszkodtak a hajótörött rendezõk. S mi
magunk is avval a reménnyel mentünk ma a színházba, hogy: végre egy este,
melyért nem fog kelleni gorombaságokat mondani a színházról. Oh, mert a goromba
igazságok kimondása, tessék elhinni, nekünk esik a legrosszabbul.
Az
elõadásról lentebb, most lássuk a darabot.
Meséje!
A meséje? Ezt bajos volna ám elmondani. Szól egy kis zárdanövendékrõl, kit
férjhez akarnak adni, de õ megszökik. - Egy jambó társulattal s - óh, szent
erkölcsök - egy szerzetessel, aki [a] társulat primadonnájába szerelmes,
Ajaccióba táncolnak el.
Itt
a kis szökevény beleszeret abba, akitõl szökött, a võlegényjelöltjébe.
Velencében kiderül minden, s következik a kedélyes: legyetek boldogok.
De
ha csak ez volna. De mi minden van még a mesében. Jambó társaság, mely
sikerülten tréfálja ki a szörnyû maffiát. - Angol globetrotterek.
Hülye
bogarászok, Cook emberei. Plüs- és plüstelen trikók. Táncok a légies
villi-tánctól a szerecsen duettig. Ládában utazó zsoké. Cirkuszló és korzikai
kurtaszoknyák alsó kimondhatatlanokkal. Hordárok és velencei karnevál.
Gondolázás és Labunszkája-paródia, stb.
Ebbõl
méltóztatnak látni, hogy a darab alaposan el van készítve. A muzsikáért azonban
sok mindent megbocsátunk. Csupa báj, tûz és melódia. Olyikat már a kávéházakból
ismerjük. A cigaretta-dal, a katonabanda kuplé, a gyönyörû pajkos piruló románc
és még egy pár énekszám gyöngyei a darabnak.
A
táncok is bájosak, szellemesek - lennének.
De errõl még lentebb.
Kár,
hogy a fordításba becsempészték a hagyományos budapesti ostobaságokat, s hogy
egy-egy karzat számára készült ötlet elnyomja a legszebb dolgokat.
Az
operettelõadáson, hogy rátérjünk végre, csakugyan meglátszott a készülés, s
fõként a Somogyi Károly ügyes rendezõ keze. A díszletek újak, fényesek. A
hatásvilágítást teljes erõvel mûködtették. A kosztümök is vagyonba kerülhettek,
s a siker mégsem teljes. Nem a külsõ sikert értjük, hanem az igazit. Mert taps
még nem volt annyi a nagyváradi kõszínházban, mint ma. A hiba más és kettõs. Az
egyik, hogy Bérczinén kívül alig tud valaki táncolni. Pedig ezekben a
táncoperettekben a primadonnáké volna a tánc dicsõsége is. A másik minden
énekes darabra vonatkozik. Nincs egy olyan egész
primadonnánk, aki meg tudná hódítani a közönséget.
Forrai
Ferike például ma a címszerepben harcba vitte minden tehetségét. Fiatal és
bájos. Kedves kis hangja van. Játékában természetesség, mozdulataiban varázs.
Mégsem egész mûvésznõ. A maihoz hasonló darabokban pedig éppen nem válik be.
Hisz elég ügyesen táncol is. De nem képes annyira mindig a közönség elõtt
lenni, vulgó szólván: kiválni, mint a
kis szökevény személyesítõjének kell. Azért szép sikere volt. Ízléses öltözékei
szenzációt keltettek. Tapsot is kapott eleget.
Lányi
Editnek nincs hangja. Nagy baj ez. Hang nélkül primadonna, még ha jobban is
táncol, mint Lányi, nem primadonna.
Szohner
Olga csöppnyi kis hangjával kár, hogy énekel. Drámában is nagyon ügyesen kell
tudni evvel a kis hanggal bánni, táncolni azonban Szohner ügyesen táncol.
Erdélyi
rendkívül ügyes partnere volt Forrainak. Fess, elegáns, kedves és ízléses.
Énekelni is tud. Nem is gondoltuk, hogy ebben a - hogy úgy mondjuk - férfi primadonna
szerepben ilyen szép sikert arat.
Bérczi
és Szilágyi Dezsõ arattak méltán igen sok tapsot s valóságos sikert. Igen jók
voltak: Szarvasi Sándor, Erdei Berta, Bognár, Balázs Olga, Rákosy, Füredi és
Madas is.
A
karok betanultak. A zenekar most is csak sok elnézéssel tûrhetõ. Zsúfolt ház.
Rengeteg taps. A jegyeket a holnapi elõadásra már ma erõsen kapkodták.
Szabadság 1900.
november 10.
|